Miután az érintett államok tavaly decemberben tartott miniszteri találkozóján nem sikerült a kérdés kapcsán dűlőre jutni, Kanada teljesen kivonta magát a projektből. A helyszín nem csak gazdasági vonatkozásai miatt került éles viták középpontjába, hanem elemzők szerint az iraki politika kapcsán kialakult stratégiai viszonyok is döntően befolyásolhatják a tárgyalásokat. Elterjedt nézet ugyanis, hogy az Egyesült Államok saját külpolitikájának támogatásáért cserébe áll Japán mögé. A tengely másik oldalán, a francia érdekek mellett Kína és Oroszország kötelezte el magát, míg az egyelőre óvatos Dél-Korea is érezhetően inkább Európa felé húz. A franciák elszántabban lépnek fel céljuk mellett mint a japánok: Párizs azzal fenyegetőzik, hogy a számára kedvezőtlen döntés esetében kiszáll a tervből.

Egy vitatott alternatív elképzelés szerint bármelyik országba kerül a reaktor, az adatfeldolgozó és irányíró központ a másikban kapna helyet. Az atomerőmű felépítése kapcsán erősen szkeptikus The Economist hetilap úgy véli, hogy ez az érdekellentétektől egyre terhesebb helyzet a Nemzetközi Űrállomás történetének legnehezebb időszakára emlékeztet. Az utóbbi létesítmény tudományos hasznában a lap erősen kételkedik és szembeállítja azt a svájci Részecskefizikai Kutatóintézettel (CERN), melyet a nagyléptékű nemzetközi tudományos együttműködések iskolapéldájaként említ.

Az ITER ötmilliárd dolláros építési költségén kívül ugyanekkora összeget fognak felemészteni a húsz éves fenntartás és az azt követő tíz éves leépítés ciklusai. Előrejelzések szerint az egyelőre fejlesztési szakszban tartó magfúziós enegriafejlesztés 1,8 évenként duplázza meg teljesítményét, túlszárnyalva a számítógépiparban elfogadott Moore-törvény arányát is, miszerint a chipek felületébe vésett a tranzisztorok száma - vagyis a chipek kapacitása - kétévenként a kétszeresére emelkedik. De még akkor is, ha ez a tendencia valósnak bizonyul, a brit Tudományos és Technológiai Parlamenti Hivatal felmérése alapján egy fúziós reaktor működtetése csak 2043-tól lenne nyereséges. Vagyis ellentétben a számítógépipar korai napjaitól fogva hasznot hozó chipekkel, "a fúziós technológia egészen addig kidobott pénz lesz, amíg fel nem épül az első eléggé nagy teljesítményű és megbízható erőmű", állapítja meg a lap.