Elsőként a nagy piros nyalókák, majd a nugátrudacskák fogytak ki a boltokból: alig hallották meg a britek, hogy Winston Churchill kormánya feloldotta az édességek árusításának korlátozását, máris megrohanták a boltokat. Nyolc évvel a háború vége után, 1953 február ötödikén kerültek le az édesipari termékek a csak jegyre árusítható termékek listájáról. A dél-kelet londoni Clapham kerületben egy nyalókagyár úgy ünnepelte a nagy napot, hogy 69 kilónyi nyalókát osztott ki az iskoláskorú gyerekek között.
A háború utáni Anglia első igazi vásárlói rohamában nem csak a gyerekek álltak a sorokban: aki csak tehette, vásárolt az édes nyalánkságokból, nem véletlenül jellemezte a Guardian másnapi kiadása a briteket „19. század óta csokifüggőnek”, míg a BBC cukorsokkban eszméletüket vesztő felnőttekről tudósított.
A britek nem véletlenül voltak kiéhezettek: a jegyrendszer szinte a háború elejétől, 1940. január nyolcadikától életbe lépett a legtöbb importált élelmiszerre, 1942 júliusa után vonatkozott a csokoládéra és minden „édesség” jelzővel illetett magas cukortartalmú élelmiszerre is.
A kormányzat először a zöldségek élvezetére kísérelte meg átszoktatni a lakosságot: már a negyvenes évektől kezdve megjelent a boltokban Répa doktor, azaz Doctor Carrot. A szemüvegben, cilinderben és A-vitamin feliratú orvosi táskával ábrázolt gyökérzöldség az egészségtudatosság mellett a hazafias érzelmekre is apellált: az egyik központi jelszava „a répafogyasztással nyerhetjük meg a háborút”. A kormányzat a Brit Királyi Légierőre hivatkozott, szerintük az angol pilóták sok répát fogyasztottak ezért jobbak voltak a reflexeik és élesebb a szemük, mint a német támadóké.
A háború után még rosszabb lettHabár Nagy-Britannia győztesen került ki a háborúból, gazdaságilag mégis a vesztes oldalon: az ország nyakig úszott az adósságban. A kormányzat példátlan szigorúságú takarékossági programot vezetett be, így 1946-tól még a kenyeret is csak jegyre adták a szigetországban. Így fordulhatott elő az is, hogy a britek még 1953-ban is a jegyrendszerrel küzdöttek, míg a háborút elveszítő Németországban 1950-ben, Magyarországon 1951-ben számolták fel végleg a jegyrendszert. Ezzel szemben a britek még a nemzeti italnak számító teát is csak jegyre kaphatták 1952-ig.
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a lakosság nyomására 1949. áprilisában egyszer máj feloldották az édességkorlátozást, de a lakossági igény olyan nagy volt, hogy a brit édesipar nem tudta kielégíteni az igényeket, ezért néhány hét múlva újra korlátozták a csokoládé-hozzáférést.
