Az elveszett dolog természetesen azt a személyt illeti meg, aki a dolog tulajdonosa, illetve, aki a dolgot elvesztette. Ha valaki elveszti a tulajdonában lévő dolgot, nem jelenti, hogy tulajdonjoga automatikusan megszűnik. A Polgári Törvénykönyv ezért előírja, hogy a találó köteles a talált dolgot 8 napon belül a dolog elvesztőjének, tulajdonosának, a dolog átvételre jogosult más személynek vagy a jegyzőnek átadni. Tehát elsődlegesen a dolognak a tulajdonoshoz kell visszakerülnie, a megtaláló nem lesz azonnal a talált dolog tulajdonosa. Ha a tulajdonos vagy a dolgot elvesztő személy nem ismert, akkor a találás helye szerinti jegyzőnek kell átadni a dolgot.
Nem szerezhet a találó a tulajdonjogot abban az esetben, ha a dolgot közönség számára nyitva álló épületben vagy helyiségben (pl. hivatalban, bevásárló központban), vagy közforgalmú közlekedési eszközön vagy szállítóeszközön (pl. BKV buszon, MÁV vasúti kocsiban) találta. Ebben az esetben a dolgot az üzemeltető alkalmazottjának kell késedelem nélkül átadni.
A találódíj
A nagyobb értékű dolog megtalálója találódíjra tarthat igényt, ha a dolog tulajdonjogát nem szerzi meg. Ennek feltétele, hogy mindent megtett annak érdekében, hogy a tulajdonos a dolgot visszakaphassa. A találódíj szerepe nyilvánvalóan az, hogy legyen olyan anyagi motiváló erő, amely a találót érdekeltté teszi abban, hogy az elveszett dolog a tulajdonosához visszakerüljön.
Találódíj nagyobb értékű dolog megtalálása esetén jár. A törvény nem határozza meg, hogy mi tekinthető nagyobb értéknek, így vita esetén a bíróság a körülmények alapján mérlegeli ezt. A találódíjnak méltányos összegnek kell lennie, amely rendszerint a megtalált dolog értékének bizonyos hányadában határozható meg. Általános szabály nem létezik arra, hogy mit lehet méltányos találódíjnak tekinteni. Így az esettől függően e kérdés eldöntése is a bíróságra vár, ha az érintettek között vita alakul ki.
A kincstalálás esete
Kincsről akkor beszélünk, ha valaki olyan értékes dolgot talál, amelyet ismeretlen személyek elrejtettek, vagy amelynek tulajdonjoga egyébként feledésbe ment. Kincstalálásról tehát csak akkor lehet szó, ha az értékes dolgot ismeretlen személy rejtette el, illetve a tulajdonosa ismeretlen. Nem kincstalálás, ha az elrejtő személy vagy tulajdonos ismert. Az ismertség tekintetében nem csupán a találó tudomása számít, hanem általánosságban kell ismeretlennek lenniük e személyeknek.
A megtalált kincs tulajdonjogát a találó köteles azt az államnak felajánlani. Hangsúlyozni kell, hogy csak abban az esetben van felajánlási kötelezettség, ha az elrejtő személy vagy a tulajdonos ismeretlen. Ha e személyek ismertek, akkor az általános szabályokat kell követni, azaz a jogosult személynek, ill. a jegyzőnek kell átadnia dolgot. Ha az állam a kincsre nem tart igényt, annak tulajdonát a találó szerzi meg. Ha a talált kincs a védett kulturális javak körébe tartozik, annak tulajdonjoga mindenképpen az államot illeti meg. Tehát például régészeti leletek, muzeális kincsek esetében nincs választási lehetősége az államnak.
Ha a kincs tulajdonjogát a találó nem szerzi meg, akkor a dolog értékéhez mérten megfelelő díjra jogosult. Kincs esetén a találódíj nem „méltányos”, hanem a dolog értékéhez mérten megfelelő kell legyen. Így nem elképzelhetetlen például az érték negyedének, harmadának megfelelő összegű díj sem.
Dr. Szabó Gergely ügyvéd Kocsis és Szabó ügyvédi iroda
