A több mint egy éve világszerte százmilliók mindennapjait jelentő otthoni munkavégzésnek egyszerre érzik az előnyeit és hátrányait is a hazai dolgozók – derül ki a Randstad Workmonitor legfrissebb kutatásából. Érdekes, hogy míg nemzetközi viszonylatban az egyik legnagyobb kihívást (52 százalék) a kollégákkal történő interakció hiánya jelenti, addig nálunk erről csak 36 százalék számolt be problémaként, és ugyanennyi itthoni munkavállaló állította, hogy magányosnak és elszigeteltnek érzi magát.
A február vége és március eleje között végzett kutatás alapján a hazai munkaerő számára elsősorban a munka és a magánélet egyensúlyának fenntartása okoz gondot ebben az új normává vált rendszerben: 48 százaléknak jelent ez problémát, amely nemcsak jelentősen meghaladja a nemzetközi átlagot (globálisan a válaszadók alig harmada érez így), de a hazai érték egyben a legmagasabb a vizsgált munkaerőpiacok viszonylatában.
A produktivitásra kiható tényezőkről megoszlanak a vélemények: a hazai dolgozók kicsit több mint negyede stresszesebbnek érzi magát, míg harmaduk csökkenő stresszről, 32 százalékuk pedig egyenesen javuló hatékonyságról számolt be. Bár a munkaeszközökkel ellátottság nem jelent gondot, 17 százalék jelezte, hogy a nem megfelelően kialakított munkaállomás miatt testi problémái adódtak. Összességében a megkérdezett hazai munkavállalók csupán egyötöde számára jelent nehézséget az otthonról végzett munka.
Vissza az munkahelyre – de feltételekkel
Minden bizonnyal a távmunkával járó kihívásoknak is köze lehet ahhoz, hogy a globális munkaerőpiaci átlagnál valamivel többen, a megkérdezett hazai dolgozók 80 százaléka azonnal visszamenne a munkahelyére, amint ez lehetséges. Igaz, átmentenék az elmúlt időszak eredményeit, hiszen a Randstad Workmonitor korábbi, januárban publikált adataiból kiderül, a hazai dolgozóknak kevesebb, mint tizede dolgozna kizárólag az irodában. Az itthoni munkaerőt az átlagnál (65 százalék) magasabb arányban kötelezik most is a bejárásra: 71 százalékuknak kell a kockázatok ellenére is legalább részben a munkahelyén dolgoznia.
Mindössze a hazai munkavállalók alig több mint egyharmada élvezheti a hibrid (vegyesen otthoni és munkahelyi) munkavégzés előnyeit a válaszok alapján: ezzel az értékkel – Csehországgal együtt – abszolút sereghajtók vagyunk és jelentősen elmaradunk a vizsgált munkaerőpiacok 53 százalékos átlagától. Ugyanakkor a korábbi adatfelvételből az is kiderült, hogy a hazai dolgozók számára nem feltétlenül a ’home office’, sokkal inkább a rugalmas munkaidő, amely vonzóvá teheti a munkakörülményeket – ez 34 százaléknak volt fontos. Ez összhangban áll sok munkavállaló személyes tapasztalatával, hiszen az otthoni munkavégzés sok esetben a munkaidő kitolódásával, a munka és a magánélet közötti határok elmosódásával jár.
Komolyabb biztonsági intézkedéseket várnak el a munkavállalók
Természetesen nem mindenki teheti meg, hogy otthonról dolgozik: a megkérdezett magyar dolgozók 61 százaléka úgy nyilatkozott, otthonról nem végezhető feladatai vannak és csak 37 százalék szerint végezhető a munkája ’home office’-ból is. A munkahelyükre bejáró magyar dolgozók 71 százaléka visel maszkot folyamatosan munka közben, azonban 37 százalékuk így is folyamatosan fél a megfertőződés lehetőségétől, egyharmaduk pedig kimondottan stresszesnek érzi magát saját és szerettei egészsége emiatt.
A vizsgált munkaerőpiacokon a dolgozók 53 százaléka szerint egyértelmű szabályokat hoztak mind az otthoni, mind a munkahelyi munkavégzéssel kapcsolatban, nálunk erről 43 százalék számolt be. A dolgozók számára lényeges, hogy a munkaadók hogyan kezelik a pandémiával és a megváltozott munkakörülményekkel kapcsolatos problémákat – ezen a téren a hazai munkaadók jelenleg jól állnak.
A válaszadók a nemzetközinél magasabb hányada, 59 százaléka maradna jelenlegi helyén – igaz, mindössze 11 százalékuk ajánlana egy a cégénél felmerülő munkalehetőséget saját ismeretségi körében. 27 százalék nyilatkozott úgy, hogy a megváltozott helyzet miatt fizetésemelést vagy egyéb kompenzációt szeretne kérni. A munka és a magánélet egyensúlyának fenntartása a munkahelyükre bejáró dolgozók esetében is kulcskérdés: míg a megkérdezett hazai dolgozók mindössze 31 százaléka véli úgy, hogy segítik a szabályok az egészséges ’work-life-balance’ kialakítását, addig 33 százalék kimondottan elvárná, hogy a munkaadó ezt előmozdító belső szabályokat vezessen be, akkor is, ha be kell járniuk.
Vakcináció: mit vár el a munkaadó és mit szeretne a dolgozó?
Munkaerőpiaconként változó és feltehetőleg társadalmi-kulturális okokra, valamint az adott országban elérhető oltóanyag mennyiségére is visszavezethető a munkaadók hozzáállása az átoltottság kérdéséhez. Míg a vizsgált piacokon átlagosan a dolgozók közel negyede fogalmazott úgy, hogy munkaadója elvárja a beoltottságot – de például Indiában 74 százalék, Európán belül Belgiumban és Hollandiában 40 százalék feletti, Olaszországban 35 százalék ez az érték –, addig nálunk mindössze 6 százalék. Míg a hazai munkavállalók kicsit több mint egyharmada érzi úgy, hogy munkaadója ösztönzi az oltások elfogadását, addig Norvégiában 72 százalékuk nyilatkozott így, de a globális átlag is 46 százalékos értéket vett fel. A fentieknek megfelelően a magyar dolgozók az átlagnál (56 százalék) kevésbé érzik úgy, hogy az oltás javítja a munkaerőpiaci kilátásaikat (42 százalék). Igaz a munkaerőpiaci pozícióval kapcsolatos hazai várakozások is a nemzetközi átlag alatt maradnak: itthon 45 százalék, míg a vizsgált piacokon összességében 54 százalék érzi úgy, hogy idén több lehetősége lesz az eddigieknél.
A munkavállalók kockázatvállalását minden bizonnyal befolyásolják a munkaadói elvárások, a munkahelyeken hozott biztonsági szabályok, illetve az otthoni munkavégzés kihívásai és gyakorlati lehetőségei is, hiszen mindössze a hazai alkalmazottak negyede dolgozna inkább otthonról, amíg az átoltottság nem javul. Ez az érték nemcsak jelentősen elmarad a nemzetközi átlagtól (51 százalék), de globálisan a legalacsonyabb volt a március elején zárult lekérdezéskor. Ugyanígy a tömeges oltási kampányok megindulása előtt a hazai válaszadók mindössze 33 százaléka állította, hogy addig nem érzi magát biztonságban a munkahelyén, amig nincs mindenki beoltva körülötte – ezzel nemcsak az európai (48 százalék) és a globális (53 százalék) átlagtól maradunk el, de Svájccal együtt a mezőny utolsó helyét birtokoljuk.
A kutatás arra is rámutat: míg globálisan 75 százalék nyilatkozott úgy, hogy beoltatná magát, ha ez szükséges lenne a munkavégzéshez, nálunk ez az arány mindössze 59 százalék volt. Ezzel – a munkaerőpiaci várakozásokkal, illetve a munkaadók oltással kapcsolatos kevéssé szigorú elvárásaival minden bizonnyal szorosan összefüggő – értékkel a 34 vizsgált munkaerőpiac mezőnyének legalján foglalunk helyet: csak Svájcban (56 százalék) és Franciaországban (57 százalék) alacsonyabb a hajlandóság, míg az értéket egyértelműen az ázsiai és az északnyugat-európai piacok dolgozói húzzák fel, Kínában, Indiában és Brazíliában pedig ez az arány 90 százalék feletti volt március elején.
