A gyerekre fordított időnek hatszor nagyobb a metaforikus adókulcsa az áfához képest
Az elemzés kimutatta: ha egy átlagos európai szülő hipotetikusan hirtelen nem szülővé válna, 31 százalékkal többet fogyaszthatna árukból és szolgáltatásokból. A gyereknevelésre közvetetten kivetett 31 százalékos átlagos adókulcs (az időráfordítások beszámítása nélkül) több mint két és félszerese a 12 százalékos európai átlagos áfakulcsnak.
Ha pedig csak fizetetlen munkára fordított idő költségét nézzük, átlagosan 77 százalékos az implicit adókulcs, vagyis több mint hatszorosa az átlagos európai áfának.
„Fontos jelenségre világítottunk rá azzal, hogy szinte minden nem szülői transzfer statisztikailag látható, szemben a szülői transzferek alig több mint egynegyedével. Ezekből is, amit az apák hozzájárulnak, azt nagyrészt mérik, társadalmilag értékelik, és szerződések és tulajdonjogok védik; az anyák hozzájárulását viszont, különösen az otthonit a következő nemzedék felneveléséhez, nagyrészt nem. Ez megbillenti a háztartáson belüli hatalmi viszonyokat” – állapította meg Medgyesi Márton, a Corvinus kutatója, a tanulmány társszerzője.
„A szülői gyermeknevelés társadalmi hozadéka mindenhol megoszlik a nem szülőkkel, ezzel párhuzamosan csökkentve a szülők számára elérhető juttatásokat. Nagyobb hozzájárulások és kisebb jutalmak: ez a jelek szerint kétszeres csapást jelent azoknak, akik gyermeket nevelnek. A társadalom újratermelésének teljes, és meglehetősen magas költsége a mai Európában egyenlőtlenül oszlik meg és a statisztikák számára nagyrész háborítatlanul rejtve marad. A láthatóság azonban nagyon sokat számít. Mivel a társadalmak többnyire azt értékelik, amit mérnek, a tökéletlenül mért dolgokat általában tökéletlenül értik és alulértékelik” – szól az elemzés végkövetkeztetése.
