Kilábalás a despotizmusból
Az Economist díját idén ugyan nem Szudánnak ítélték, ám a lap külön kiemelte, hogy milyen komoly előrelépések történtek a hányattatott sorsú országban. A több hónapon át tartó tömegtüntetéseknek köszönhetően sikerült megbuktatni Omar al-Bésir korábbi elnököt, akinek iszlamista rezsimje felelős volt egyebek mellett a dárfúri, a becslések szerint 300 ezer civil életet követelő népirtásért is.
A szudáni bíróság december közepén ugyan elítélte az ex-vezetőt korrupcióért, viszont megfigyelők szerint arra kicsi az esély, hogy a politikust kiadják a nemzetközi közösségnek, ahol sokkal komolyabb vádakat emelnének ellene. Az új szudáni, sokkal demokratikusabban működő kormány ígéretet tett arra, hogy három évente választást tart, enyhítette a nők szigorú öltözködési előírásait, valamint Dárfúrban béketárgyalásokat kezdeményezett, ugyanis sokan attól tartanak, hogy Dél-Szudán ez a régió is kikiáltja a függetlenségét. Az előrelépések egyértelműek, viszont a szakértők szerint még mindig aggasztóan nagy annak az esélye, hogy a korábbi rezsim figurái újra hatalomba kerüljenek.
A győztes…
Három éve Üzbegisztán a tipikus posztszovjet diktatúra mintapéldája volt, egy zárt társadalom, amelyet egy különösen keménykezű és kegyetlen rezsim tartott kézben. Az üzbég kormány a pletykák szerint élve megfőzte az elfogott disszidenseket, de ami ennél sokkal biztosabb, hogy férfiak, nők és gyermekek százezreit kényszerítette szinte rabszolgamunkára.
Mikor Iszlam Karimov, a 27 éven át hatalmon lévő diktátor 2016-ban meghalt, Shavkat Mirziyoyev, a korábbi miniszterelnök került hatalomra. Először úgy tűnt, hogy semmi sem fog változni, ám 2018-ban az új elnök kirúgta a titkosszolgálat fejét, majd jelentősen felgyorsította a reformokat. A kényszermunkát döntő többségében megszüntették, a leghírhedtebb börtöntábort bezárták, a külföldi újságírókat és techcégeket beengedik, valamint lépések történtek azért is, hogy a védelmi pénzek beszedéséből élő korrupt bürokratákat felelősségre vonják.
Ezzel együtt, Üzbegisztán előtt még komoly út áll. A december végén megtartott választásokon Mirziyoyev lényegében ellenfél és ellenzék nélkül indult, és minden párt őt támogatta, néhány jelölt már merte finoman kritizálni a rendszert, amely Karimov idejében elképzelhetetlen lett volna. De az átlagos polgárok is szabadabban mernek beszélni, anélkül, hogy attól kéne tartaniuk, hogy az éjszaka közepén elrángatják őket otthonaikból. A helyzet még messze nem tökéletes, ám az Economist egyértelműen úgy véli, hogy az üzbégek által megtett társadalmi és politikai változások voltak a 2019-es év legígéretesebbjei.
