A jelentős anyagi teher és kockázatok miatt a korábbiaknál fontosabbá vált a tudatos pályaválasztás és karrierépítés. Az érdeklődési kör mellett a képzési költségek, illetve az ösztöndíjak, valamint az elhelyezkedési lehetőségek és elérhető jövedelem figyelembe vételével és alapos mérlegeléssel azonban valószínűbb, hogy a felsőoktatási intézmény és a szakterület kiválasztását a későbbiekben sem fogják megbánni a továbbtanulást választó diákok, és nem sajnálják majd az elvesztegetett időt és a tanulmányokra áldozott (sokszor nem is kevés) pénzt. („Himihumi" képzések helyett a szakképzést erősítené a miniszterelnök Magyarországon. Mint mondja, aki akar, az tanulhat, csak a kötelezettségei nőnek a korábbiakhoz képest.)
A diploma értékének legjobb mutatója a várhatóan annak birtokában megszerezhető átlagfizetés. Ennek ismeretében talán könnyebb mérlegelni, és olyan képzést, intézményt, kart/szakot választani, melynek költsége „megéri az árát", és a jövőben a fiatal számára piacképes szaktudást, valós karrier és továbblépési lehetőségeket nyújthat, valamint olyan fizetést, amely révén megtérül a tanulmányokra fordított kiadás.
A frissdiplomas.hu utánajárt, hogy milyen megtérüléssel számolhatnak azok a fiatalok, akik a hallgatók körében évek óta legnépszerűbb szakmák, esetleg a munkaadók által leginkább preferált szakterületek egyikében gondolkodnak. Azt vizsgálták, hogy az egyes intézmények képzési költségeit figyelembe véve a teljes költség hány hónap munkavégzés alatt térül meg a hallgatók számára, azaz a megszerzett oklevél birtokában várhatóan mennyivel lesz magasabb a fizetésük, mintha középfokú végzettséggel helyezkedtek volna el, és ebből a különbözetből hány hónap alatt tudnák visszafizetni kamatmentesen tandíjukat.
A hallgatók körében legnépszerűbb marketing, kommunikáció és média világába vágyók lehetőségei
A marketing, kommunikáció és pr szakmához köthető slágerszakok felvételi keretszámai 2012-ben drasztikusan csökkentek. A döntés oka érthető, a munkaerő-piac évek óta a fenti szakmák túltelítettségéről beszél. Aki mégis mindenképpen úgy gondolja, ebben a világban a helye, annak érdemes számolnia a diploma megszerzése után rá váró kilátásokkal, lehetőségekkel vagy éppen nehézségekkel.
A marketing szakterülethez tartozó képzések, a kommunikáció és médiatudomány, illetve a kereskedelem és marketing alapképzések az átlagos képzési költségeknél alacsonyabb befektetéssel érhetőek el (150 000-216 000 Ft/félév), kivételt képeznek ez alól a jó nevű fővárosi intézmények (BCE, BGF), valamint az idegen nyelven indított képzések (pl.: BKF kereskedelem és marketing alapképzése angol nyelven 348 000 Ft/félév). A levelezős képzések valamennyivel olcsóbbak a nappali alapképzés költségeinél, illetve a kisebb hallgatói létszámú vagy vidéki intézmények akár 100 000 Ft-al alacsonyabb tandíjat kérnek ugyanazon a szakon, mint a fővárosi egyetemek, főiskolák.
Az Aon-Hewitt 2010-es marketing területen elérhető fizetési adatai szerint egy kezdő marketinges szakember átlagfizetése a jelenlegi adórendszerben havi nettó 152 385 Ft, míg a KSH jelentése szerint szintén 2010-ben az iparban bruttó 207 004 Ft volt az átlagkereset, ami ugyancsak a jelenlegi adó- és járulékterhekkel számolva nettó 135.371 Ft-nak felel meg. Ez alapján a marketing-kommunikációs diplomát szerző diákok az átlaghoz viszonyított bérelőnye mindössze havi nettó 17 014 Ft. Az alacsony bérelőny ellenére a szakmát választó hallgatók közül azok járnak a legjobban, akik egy vidéki intézményben félévente 150 000 Ft-os képzési költséggel végzik el a szakot, és utána a Közép-Magyarországi régióban próbálnak elhelyezkedni, ahol az átlagosnál magasabb jövedelmet érhetnek el (bár ezt nehezebb megvalósítani, mint az intézményhez vagy a lakhelyhez közeli állást keresni). Így a 6 félév alatt tanulásra fordított pénz számukra közel 53 hónap, azaz majdnem 4,5 év alatt térülhet meg. Ugyanezt a szakot egy fővárosi intézményben elvégezve (pl.: BCE, BGF) a költségek 67-76 hónap alatt térülnek meg, angol nyelvű alapképzés esetén pedig akár 122 hónap, azaz 10 év is lehet ez az idő. Érdemes hozzáfűzni, hogy egy neves intézmény vagy idegen nyelven szerzett diploma értéke az esetek többségében magasabb a munkaadók számára, így ezzel a képesítéssel a hallgatók akár már az első munkahelyen nagyobb fizetést érhetnek el, vagy akár magasabb pozícióba is kerülhetnek. Ezt is figyelembe véve a fenti, elsőre ijesztőnek tűnő megtérülési adatok lényegesen alacsonyabbak is lehetnek.
Egy tapasztalt marketinges szakember (pl.: marketing specialista) átlagfizetése már nettó 229 794 Ft, ha pedig egy, az átlagnál képzettebb és ambiciózusabb fiatal gyorsabban éri el ezt a jövedelemszintet, akár 12-14 hónap alatt is megtérülhet a magasabb színvonalú képzésbe fektetett költsége (fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a magasabb képzési hozzájárulás nem feltétlenül jelent magasabb képzési színvonalat).
A munkaadók körében leginkább keresett mérnökök és informatikusok anyagi megbecsültsége
A műszaki, természettudományi és informatikai képzési területet 2012-től a felvételi rendszer is támogatja, részükre a korábbiakhoz hasonló számú teljes állami ösztöndíjas helyet tartanak fenn, és az átlagnál magasabb a részösztöndíjas keret is, így jelentősen bővülhet a képzésekre felvehető hallgatók száma. (Az elektronikai ipar lehet a jövőben, amely képes felszívni a munkaerőpiacon megjelenő pályakezdő fiatalokat.)
A marketing és kommunikációs szakok képzési költségeihez képest a mérnöki, műszaki képzések költsége jellemzően magasabb. Egy gépész vagy villamosmérnök félévi tandíja a vidéki intézményekben 190 000- 220 000 Ft közötti átlagértéken van, a fővárosi, mérnököket képző egyetemeken (pl.: BME, Óbudai Egyetem) 240 000 Ft, de akár 325 000 Ft/félévet is elérheti a képzés költsége. A BME például a mérnöki szakok (gépész-, villamos-, energetikai-, közlekedésmérnök, stb.) költségét nagyrészt egységesen kezeli. A műszaki szakokon viszont hosszabb a képzési idő is, jellemzően 7 félév, így egy mérnöki diploma (feltételezve, hogy az előírt 7 félév alatt elvégzi az arra jelentkező hallgató) teljes költsége 1,4 -2,4 millió forint közt mozoghat. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Diákközpontja által minden évben elvégzett felmérés szerint 2009-ben, a BME-n végzett gépészmérnökök átlagos bruttó havi fizetése jellemzően 2 év munkatapasztalattal a hátuk mögött 320 840 Ft volt, ami nettó 205 017 Ft-nak felel meg a jelenlegi adózási rendszer szerint számolva. Ugyanezek az adatok a Villamosmérnöki- és Informatikai karon végzettek esetében magasabbak: bruttó 441 524 Ft (nettó 278 851 Ft).
Így a legismertebb mérnököket képző intézmény, a BME gépészmérnöki diplomájának megszerzésébe fektetett költségek körülbelül 32,5 hónap alatt, míg a villamosmérnöki vagy informatikai oklevél megszerzésére fordítottak 16 hónap alatt megtérülhetnek. Más intézményben szerzett gépészmérnöki diploma akár 20-24 hónap alatt is visszahozza a befektetés árát, ha a végzett diákok ugyanazt a jövedelemszintet el tudják érni, mint a BME-n végzett szakemberek.
Az informatikusok, programozók még a mérnököknél is jobb helyzetben vannak: a BME 300 000 Ft/féléves tandíját leszámítva a többi intézmény jellemzően 180 000-200 000 Ft/féléves díjért kínál programtervező matematikus vagy mérnökinformatikus szakokat. Az informatikusok alapfizetése is magasabb az átlagnál: egy junior rendszergazda például akár nettó 185 402 Ft-os kezdőfizetést is kaphat, a tanulmányok alatt szerzett tapasztalatnak köszönhetően pedig egy fejlesztő vagy senior pozícióban 221 846 Ft-ot is kereshet a diploma megszerzése után. A BME adatai szerint az intézményben végzett IT szakemberek két évvel a végzés után 278 851 Ft nettó átlagjövedelemmel rendelkeznek. Az IT szakemberek képzési költsége így átlagosan 14,5-25 hónap alatt megtérül kezdőként elhelyezkedve, tapasztalatot igénylő munkakörökben pedig ez az idő több hónappal is megrövidülhet.
A kutatást végző szakemberek fontosnak tartották megjegyezni, hogy a diploma megszerzése után ezek a bérek nem járnak automatikusan a szakembereknek, az adott szakmában elérhető bérek nagyban függenek a munkavállaló kompetenciáitól (nyelvtudás, nyitottság, tanulási képesség, a munkához való hozzáállás, proaktivitás, tehetség, stb.), az adott munkaadó piaci helyzetétől (kkv vagy multinacionális vállalat, esetleg az állami szféra), valamint a munkavégzés helyétől (régió, főváros, esetleg külföld) is.
