A bizalmi szavazás előtt három nappal valamivel többen tartották azt felesleges színjátéknak, mint olyan helyes lépésnek, amivel le lehet zárni a válságot, az esemény után pedig nőtt valamelyest az előbbi véleményt elfogadók aránya (1. ábra).
Ennek ellenére a szavazás után többen lettek olyanok, akik a felkínált lehetőségek közül a Gyurcsány-kormány maradását tartanák a legjobbnak - igaz, ezek aránya így is csak lakosság egyharmadát teszi ki (2. ábra).
Ez a változás összefügghet azzal, hogy a választók negyede saját bevallása szerint meg tudott bocsátani a miniszterelnöknek, aki parlamenti beszédében a durva kifejezések és egyes politikai hibák miatt megkövette a társadalmat. Ha a megbocsátókhoz hozzávesszük azokat, akik eleve nem érezték magukat megbántva, akkor együttes arányuk szinte hajszálra megegyezik azokéval, akik nem tudnak megbocsátani Gyurcsánynak (3. ábra).
