John Reid nyilatkozata szerint az új tagállamok csatlakozásának minden következményét óvatosan kell értékelni, és garantálni kell az összes elővigyázatossági intézkedés meghozatalát. Biztosítani kell a brit közvéleményt arról, hogy a kormány méltányosan és hozzáértő módon kezeli az emberek áramlását, tette hozzá.
Nagy-Britannia volt a legnagyobb régi EU-tagállam, amely az előző, 2004-es bővítési hullám után azonnal megnyitotta munkapiacát az új tagállamok előtt, lemondva a csatlakozási szerződés által lehetővé tett átmeneti korlátozásokról. A brit kormány annak idején arra számított, hogy évente legfeljebb 5-13 ezer tartós letelepülő érkezik Kelet-Európából.
A legutóbbi hivatalos adatok szerint azonban az eddig nyilvántartásba vett munkavállalók száma megközelíti a 450 ezret, sőt az egyéni vállalkozókkal együtt, akiknek nem kell külön bejelenteniük munkavállalásukat a belügyminisztériumban, a Nagy-Britanniában dolgozó kelet-európai EU-polgárok akár 600 ezren is lehetnek. Az új tagállamokból érkezettek mintegy kétharmada lengyel.
Nagy-Britanniában azonban máris vita zajlik arról, hogy az azonnali szabad munkavállalás jogát kiterjesszék-e Romániára és Bulgáriára is a két ország jövőre esedékes EU-csatlakozása után.
A Financial Times által a bővítés utáni kelet-európai munkaerő-áramlásról nemrég közölt mellékletben mindazonáltal az állt, hogy egyáltalán nem bizonyos a román munkaerő bezúdulása, mivel a jelenlegi EU-tagállamokban már most több mint kétmillió román dolgozik, és nem valószínű további tömeges megindulás Románia csatlakozása után.
Az egyik legnagyobb londoni gazdaságelemző központ, a Centre for Economics and Business Research (CEBR) az EU-bővítés gazdasági utóhatásairól közölt legutóbbi elemzésében azt írta: a lengyel bevándorlás mindössze két év alatt Liverpool városáéval egyező pótlólagos vásárlóerővel bővítette a keresletet a brit gazdaságban, úgy, hogy közben a bérinflációt alacsonyan tartotta.