A magyarok többsége úgy gondolja, hogy a közjegyzők kiemelkedően magas jövedelemmel rendelkeznek. A valós helyzet azonban mást mutat: a közelmúltban számos iroda került a bezárás szélére. A probléma okai szerteágazóak. Míg a közjegyzői díjak közel egy évtizede nem emelkedtek, az általuk kezelt ügyek száma erősen csökkenő tendenciát mutat. A felmérések szerint egy átlagos közjegyzőnek irodája működésének fenntartásához évi mintegy 1300 különféle ügyben kell eljárnia; amint az a Magyar Országos Könyvelői Kamara (MOKK) idei beszámolójából kiderül, 2007-ben a székhelyek közjegyzői irodáinak tizenhét százaléka a fenntartásukhoz szükségesnél kisebb ügyszámot ért el.

Nehéz helyzetben

A közjegyzők nem vehetnek igénybe költségvetési támogatást, hivataluk felállításának és üzemeltetésének növekvő költségeit, ahogy a hazai vállalkozók jelentős részének, nekik is önerőből kell előteremteniük Költségük pedig akad bőven: a közüzemi és kamarai díjak, helyetteseik és adminisztrátoraik fizetése, juttatásai, az irodabérlet, a könyvelési és informatikai szolgáltatások, és persze saját munkabérük mellett a kisebb székhelyeken működő irodák kivételével irattár bérlésének költségeit is fedezniük kell.

Az elmúlt évek gazdasági megszorító intézkedései alaposan megnehezítették a közjegyzők helyzetét. Egyre kevesebb ügyfelük engedheti meg magának, hogy hitelesítést igénylő banki kölcsönt, hitelt vegyen fel, a tevékenységük jelentős részét kitevő hagyatéki ügyek pedig összességében inkább veszteséget, mint nyereséget termel. Sajnos a közjegyzői okiratok és hitelesítések kiállítása sem képes ellensúlyozni a kieső bevételeket: ezek a szolgáltatások csak a nagyobb városokban és a fővárosban működő közjegyzők számára jelentenek valódi bevételi forrást.

Veszélyben a vidéki irodák

A vidéki irodák különösen nehéz helyzetben vannak; egy celldömölki közjegyző a közelmúltan jelentette be, nem tudja fedezni irodája üzemeltetését, ezért idő előtt nyugdíjba vonul.

A leginkább veszélyeztetett közjegyzői hivatalok a gazdaságilag kevésbé fejlett térségekben - a déli, határ menti településeken, a Dél-Alföld, Szabolcs megye és Észak-Magyarország egyes részein - találhatóak. Ezeken a területeken tevékenykednek azok a közjegyzők, akiknek székhelyén sem bank, sem nagyobb vállalat nem működik, ráadásul a térség szociális helyzetéből következően az általuk kezelt hagyatéki ügyek is csak igen szerény bevételekhez juttatják őket.

Az ügyszám növelése a bíróságokat is tehermentesíthetné

A hazai bíróságok igencsak túlterheltek: Draskovics Tibor, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium szakminiszterének beszámolója szerint évente közel 180 ezer peres és félmillió nemperes eljárást kell lefolytatniuk; ilyen körülmények között akár egy-másfél évig is eltarthat, amíg megnyugtató módon rendeződnek az igazságszolgáltatás elé kerülő jogi viták.

A bíróságok terheinek enyhítésével és az irodák helyzetének konszolidálásával kapcsolatban is kézenfekvő megoldást jelenthetne a jogalkalmazóként tevékenykedő közjegyzők hatáskörének bővítése. Az irodák a közjegyzőség "rehabilitálása" óta eltelt évek alatt jelentős tapasztalatra tettek szert a nemperes eljárások, peren kívüli megegyezések koordinálásában és lefolytatásában.

A hagyatéki eljárások, az okiratok és értékpapírok megsemmisítésével kapcsolatos ügyek intézése, az ingó jelzálogjogi bejegyzések kezelése, a kötelezettségvállalásokkal kapcsolatos okiratok elkészítése, a végrendeletek, tanúsítványok kiállítása, nyilvántartása és megőrzése mellett, számos más területen is bizonyították, hivataluk a hiteles jogalkalmazás rendszerének fontos és hatékony részét képezi.