Az Institute for Public Policy Research (IPPR) által a 2004-ben EU-taggá vált nyolc ország - Magyarország, Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Szlovénia és a balti köztársaságok - munkavállalóiról összeállított, az új tagországok csatlakozásának negyedik évfordulója elé időzített felmérés szerint ezekből az országokból a munkapiac megnyitása óta, családtagokkal együtt legalább egymillióan érkeztek Nagy-Britanniába, de hozzávetőleg félmillióan már vissza is tértek hazájukba.

A munkavállalók kétharmada lengyel

A 71 oldalas kimutatás szerint a bővítés óta Nagy-Britanniában munkát vállaló kelet-európaiak pontosan kétharmada, 66 százaléka lengyel volt. A hazájukon kívüli EU-országokban élő lengyeleknek a 30 százaléka dolgozott Nagy-Britanniában.

Magyarország ugyanakkor a nyolc új EU-tagország azon csoportjába tartozik, amelyből a legkevesebben érkeztek Nagy-Britanniába dolgozni. Az IPPR összesítése szerint 2004. május és tavaly év vége között összesen 25 755 magyar állampolgár munkavállalási bejegyzését hagyta jóvá a brit belügyminisztérium. Ennél kevesebben csak Észtországból (6845) és Szlovéniából (695) érkeztek. Az intézet szerint látható összefüggés van a Nagy-Britanniában munkát vállalók száma és az egyes országok egy főre jutó GDP-értéke között.

Abban a három országban, amelyből a legtöbben érkeztek - Lengyelország, Litvánia és Szlovákia -, az új tagállamok közül a legalacsonyabb a fejenkénti GDP, ugyanakkor Szlovéniában, Magyarországon és Csehországban - ez utóbbiból 35 ezernél kevesebben érkeztek 2004 óta - "talán nem különbözik eléggé az életszínvonal a nagy-britanniaitól ahhoz, hogy (a különbség) jelentős migrációs nyomásként hasson", fogalmaznak az IPPR szakértői a szerdán Londonban kiadott elemzésben.

Sok az orvos

A Nagy-Britanniában dolgozó magyarok között ugyanakkor feltűnően magas az orvosok aránya. Az IPPR grafikus kimutatása szerint 2005-2007 között a brit orvosi regiszterbe csaknem ezer magyar orvost jegyeztek be, miközben a sokkal nagyobb lengyel munkavállalói közösségből kétezernél alig több az orvosok száma.

Az intézet megjegyzi ugyanakkor, hogy a 2004 óta felvett új EU-tagállamok munkavállalóinak 89 százaléka heti 400 fontnál (130 ezer forintnál) kevesebb bruttó bért kap; ebbe a Nagy-Britanniában alacsonynak számító bérkategóriába a brit születésű munkaerő-állománynak az 57 százaléka tartozik.

Jobb Lengyelországban dolgozni

Az IPPR jelentése hangsúlyozza azt is, hogy most már meredeken csökken az újonnan érkezett keletiek száma. Az intézet adatai azt mutatják, hogy a tavalyi év második felében 17 százalékkal kevesebb kelet-európai munkavállaló jegyeztette be nagy-britanniai állását a brit belügyminisztériumnál, mint 2006 azonos időszakában.

A már hazatért lengyelek körében külön elvégzett IPPR-felmérésből az derült ki, hogy 40 százalékuk szerint Lengyelországban most már jobbak a munkalehetőségek, mint Nagy-Britanniában, és szerintük ez a többi lengyelt is hazatérésre fogja késztetni.

300 ezer "káeurópai"

A londoni lengyel nagykövetség gazdasági tanácsosa már februárban azt közölte a brit sajtóval, hogy a múlt év végén átfordult az irányzat, és most már egyértelműen több lengyel utazik haza, mint ahányan jönnek.

Nagy-Britannia volt a legnagyobb olyan nyugati EU-tagállam, amely a négy évvel ezelőtti bővítés után átmeneti korlátozás nélkül megnyitotta munkapiacát az akkor uniós taggá vált nyolc kelet-európai ország előtt.

Az évi 5-13 ezer keleti betelepülővel számoló előzetes brit kormányzati becslés azonban igen óvatosnak bizonyult: a hivatalos adatok szerint csak az első másfél évben majdnem 300 ezer kelet-európai érkezett.