Steve Jobs halálát olyan mértékű gyász fogadta, mint ami Martin Luther Kingnek, John Lennonnak, Diana hercegnőnek vagy Michael Jacksonnak jutott részül. Megérdemelten? Alex Gibney rendező nyomozásának szükségszerű hiányossága, hogy csak azokat tudja megszólaltatni, akiket vagy kirúgott Jobs, vagy maguk álltak fel a cégtől. A jelenlegi Apple-dolgozókat nyilván szorítja a munkaszerződésükben lévő hétpecsétes titoktartási klauzula.
Jobs személyisége már karrierje elején mítoszteremtő jeleket mutat. Thomas Kuhn alapművét – A tudományos forradalmak szerkezete – idézgetve paradigmaváltoztatóként tünteti fel magát. Azt az érzést adja az embereknek, hogy ha megveszik a termékét, részesei lehetnek a nagy ívű fejlődésnek.
Kapcsolódó – elidegenedő
Képtelen volt kapcsolódni az emberekhez, hát jobb híján megalkotta azt a technológiát, amely konnektálja őket egymással.
Élete sokrétegű narratíva. Egyszerre számkivetett és kiválasztott: biológiai szülei eldobták, örökbe fogadói viszont belésulykolták, hogy direkt őt akarták. Prométheuszi pionír: gyerekkorában az emberek féltek a komputerektől, amelyeket nagy konglomerátumok titkos gépmonstrumainak tekintettek. Ő ezeket lehozta az átlagember szintjére, személyi számítógépet csinált belőlük. Plagizátor: fiatalon Steve Wozniaknak, az Apple Computer társalapítójának az egyik ötletét sajátjaként eladta az Atarinak, de a befolyt összegből alig adott barátjának. Képmutató: állandóan a világjobbításról papolt, az Apple-t társadalmilag felelős vállalatként promotálta, miközben az is csak egy az offshore-adóelkerüléssel trükköző multik közül. Ázsiai beszállítóinak nyomorúságos feltételeket diktált, ezért háromszáz dollár egy iPhone profitrátája. „Ha a kínai munkások tisztességesen meg lennének fizetve, csak tizenkét dollár lenne a profit” – állítja Gibney. Az Apple termékeket gyártó kínai Foxconn munkásszállóinak ablakai elé hálót raktak, mert oly sok agyonhajszolt alkalmazott menekült már az ablakon kiugorva a halálba. Játszmázó főnök: először tette a szépet valakinek, hogy elcsábítsa a konkurenciától, aztán megtette bűnbaknak, majd levegőnek nézte. Vesztes: a világi siker dacára rákja belső lelki okait meg- és feloldani képtelen ember.
Utolsó fotóján csont sovánnyá aszott roncs. Rüdiger Dahlke A betegség, mint szimbólum című könyv szerzője szerint a hasnyálmirigyrák oka, hogy az ember képtelen megérteni, elfogadni és feldolgozni élete történéseit. A dokumentumfilm egyik interjúalanya azt mondja, Jobsnak pályája elején érzelmi problémát okozott, hogy adoptált, de hogy később változott-e a hozzáállása ehhez a kérdéshez, arról nem tudunk meg semmit a filmből. Nagy hiba.
Első komputerét lánya után Lisának keresztelte. Ciki vagy cuki? Elmenekült az apaságtól, bíróságnak kellett elrendelnie a génteszt elvégzését. Még utána is tagadott. Kamaszlányával viszont már jó kapcsolatot ápolt.
A bűnlajstromból egy epizód végképp megütközést kelt. 2010-ben Brian Hogan zsurnaliszta egy bárpulton megtalálta az iPhone 4 még tesztelés alatt lévő példányát, és azt eladta a Gizmodo portálnak. Jobs fenyegetőzésére a készüléket a Gizmodo visszaszolgáltatta, ám munkatársuk, Jason Chen lakásán megjelent a Rapid Enforcement Allied Computer Team (REACT), és lefoglalták számítástechikai eszközeit. A REACT-tel a szakmai kapcsolatot tartó bizottságban amúgy kéttucatnyi multi található, például a Google, a Hitachi, az Apple, az eBay, a Visa, a Cisco, az Adobe, a Symantec, a Sony. „Mióta lett a törvényi végrehajtás a világ legnagyobb vállalatainak a muszklija?” – kérdi Gibney.
Jobs mindig frissen lízingelt autókra váltott, hogy rendszám nélkül kedvére száguldozhasson, betegségének diagnózisa után pedig kilenc hónapig halogatta a műtétet. Sőt! Eltitkolta részvényesei elől az egészségi állapotát, ami jogilag kihágásnak minősül. Na és?! A film nagy részében nem igazán tudja alaposan kiszörnyülködni magát a néző: A sokkolás hiánya paradox módon igazolja Gibney alapfeltevését: túl sokat engedünk meg az innovátorainknak. A márkáiknál is sokkal nagyobb etikai vétségek felett huny szemet a közvélemény.