Ugyancsak a megtartóképességről vall, ha megnézzük, hogy az egyes kerületek polgáraik mekkora részét veszítették el egy év alatt költözés miatt. E tekintetben négy belső kerület áll a legrosszabbul: az V., VI., VII. és I. kerületeket lakóik több mint 4 százaléka hagyta el. Ezzel szemben – a skála másik végén – a XVII., XXI. és XXII. kerületek vesztesége a 1,5 százalékot sem éri el.
Nem költöznek a csepeliek
A városrészek vonzereje azonban korántsem esik egybe a megtartóképességükkel. Sőt, a relatíve legkevesebb beköltözőt – állandó lakóinak mindössze 1,3 százalékát – a megtartásban példás XXI. kerület könyvelhette el.
Mindeközben a legtöbb új lakót (4,3 százaléknyit) az az I. kerület nyerte a költözésekből, amelyből hasonlóan magas arányban távoztak is a polgárok. Így a mérleget tekintve mindkét kerület a középmezőnyben végzett. Összességében az oda- és elköltözések egyenlegének legnagyobb kárvallottjai az V., VI., VII. és VIII. kerületek, melyek így állandó lakóik 1,5-1,8 százalékát veszítették el. A nyertesek mezőnyéből a XXII. és a XXIII. kerület emelkedik ki 1,3-1,5 százaléknyi gyarapodással.
A KSH vándorlási statisztikája arról is árulkodik, hogy a Budapesten belüli távolságokat nem feltétlenül kilométerben mérik. Vannak nehezebben és könnyebben átjárható "kerülethatárok". Tavaly például mindössze egyetlen ember költözött a XXIII. kerületből a II.-ba, s az V.-be és az I.-be is mindössze kettő-kettő. Ellenkező irányban sem volt jelentős forgalom: Soroksárra a Várnegyedből és a II. kerületből négyen-négyen, míg a Belvárosból mindössze öten érkeztek.
