Az eredeti tőkefelhalmozáson már túl van a vállalkozók zöme, sokuk pedig képesek is, hajlandók is befektetni nem csupán a közvetlen üzleti szférája érdekében, hanem - ha kap megfelelő célokat - a főváros fejlődése javát is szolgálva. Horváth Csaba országgyűlési képviselő ezt annak utána állította, hogy megszervezte a "kétmenetes" budapesti gazdaságfejlesztési fórumot, azaz április 19-én a nagyvállalkozók, üzleti érdekérvényesítő szervezetek vezetőivel, majd a kisebb cégek képviselőivel találkozott.
A randevúra az önkormányzatok és a gazdaság szereplői azért mentek el, hogy Budapest fejlődéséért szerepet vállalva megkeressék a valóban hosszú távú együttműködés lehetőségeit. A II. kerület polgármestere, Horváth Csaba - az üzleti körökkel lezajlott találkozót követően - azt a konklúziót is meg merte fogalmazni, hogy valóban érdemes kőtáblába vésett programokra szert tenni. Olyanokra, amilyenekre valamennyi meghatározó politikai erő is jó szívvel igent mond, az üzleti szféra pedig azért támogatja pénzzel, befektetéssel az elképzelt beruházásokat, mert azok eredményeként több jószág jön létre az országban. Azaz nem az azonos tortát kell több részre szeletelni, hanem a torta lesz eleve nagyobb. A public private partnership a Budapest Programban érdekeltek számára is hasznos finanszírozási, működtetési és költségkímélő üzleti eszköz.
Horváth Csaba jelezte: 2006 és 2014 közötti időszakot például egy fővárosi ciklusnak tekintenének, függetlenül attól, hogy a politikai ciklusok gyorsabban követik egymást. A tíz, sőt tizenöt évnyi időszak fejlesztéseinek "kőtáblaszerű" megtervezése tehát nem csak álom, hanem egyre inkább valóság, s polgármester-országgyűlési képviselő a körvonalazódó politikai egyezségről is példákat hozott fel: nem csupán a 4-es metró, hanem a többiről mind inkább egyféleképpen gondolkodnak a várospolitikusok és az üzletemberek. Budapest fejlesztésének kérdését 130 évvel ezelőtt sikerült így kezelni, félretették a napi politikát, ez tette lehetővé, hogy kialakulhatott a mai városszerkezet, elkészülhetett a földalatti, s számos jelentős épület, kezdve a Parlamenttől egészen a Vigadóig. A Budapest Programba bekapcsolódott helyhatóságok és vállalkozások hasonló fejlődés elindítására szövetkeznek, s készek a 2005 utáni időszakban megvalósítandó fejlesztések érdekében társadalmi megegyezést keresni, s azon keresztül szavatolni a programok valóra váltását.
Látszólag "napi" ügy, de hosszú távú hatású lesz a mostanában esedékes döntés arról, hogy Budapest és Pest megye külön vagy együtt képezze a központi régiót. A budapesti gazdaságfejlesztési fórumon a majdani elosztási rendszer milyenségét tehát nem tudták felvázolni, azt azonban mind a helyhatóságok, mind az üzleti szervezetek vezetői tényként fogalmazták meg: mindegy, miként dönt az Európai Unió, az agglomeráció és Budapest nem tud elválni. Horváth Csaba kifejtette: 2008 előtt látni sem fogjuk, hogy milyenek lesznek a Pest megyét érintő változások. Így azt sem, hogy az uniós döntésnek - az együttlétnek, avagy a különválásnak - haszonélvezője lesz-e a város és a megye. Azt kell elérni mindenképpen, hogy Budapest mellett Pest megye is jól tudja felhasználni a fejlesztési forrásokat. A mindenkori kormányzatnak lesz abban felelőssége, hogy - egy Budapest törvény segítségével is - elismerjék azt a plusz szolgáltatást, amelyet a főváros az ország lakói számára általánosan nyújt, a befektetőknek elsődleges és vonzó célpontot jelent.
Budapest jövedelemtermelő képességét - a GDP 40 százaléka képződik itt - vizsgálva ma sincs rossz helyzetben, de annak a jövedelemnek, amit megtermel a város, csak egy kisebb részét kapja meg. A teljesítmény és a finanszírozás között nincs összhang, bizonyos stratégiai kérdésekben akkor tehát különösképpen felvethető a kormány felelősség, amikor az igényelt fejlesztéseknek plusz hozzáadott értéke lehet: egy jól megválasztott infrastruktúra-fejlesztés eredményezhet többlet adóbevételeket a büdzsének. Magyarul a kormányzat számára is megtérül a befektetés. Horváth Csaba ezért mondta el a budapesti gazdaságfejlesztési fórumot követően, hogy nem lehet csak fiskális szemlélettel nézni a beruházásokat - milyen sokban kerülnek -, hanem azt is látni illik, mit hoznak, milyen többletbevételeket jelentenek, s ezek a pluszpénzek milyen közép- és hosszú távú finanszírozásokat tesznek lehetővé.
A helyi adóról, iparűzési adókról is hasonló szemléletben emlékezett meg a II. kerület polgármestere. Azaz nem a közterhek ténye a fontos a mai vállalkozóknak, hanem az, hogy növekedjen a torta, s ezáltal maradjon több pénz a vállalatoknál, s persze a város büdzséjében is. Budapest abban érdekelt, hogy a vállalkozók gazdasági fejlődését támogassa, a versenyképességüket növelje és ezen keresztül legyen több bevétele mind az üzleti szférának, mind a helyi költségvetésnek.
Horváth Csabától egyáltalán nem idegen gondolat, hogy Budapest közepén felépüljön az a gyalogos híd, amelyet Bojár Iván András ajánlott a főváros új arculata megteremtése érdekében. A képviselő szerint annak az ötletnek is van létjogosultsága, hogy a Városligetben megvalósuljon egy nagy üvegkupola, valódi téli kert, vagy éppen a Váci utca is plázásodna.
