A számunkra fontos személyek ránk adott reakcióiból következtetéseket tudunk levonni magunkról, a világban elfoglalt helyünkről, a munkahelyen pedig teljesítményünkről - világosít fel Dr. Szirmay Ágnes, munkapszichológus. Szükségünk van visszajelzésekre, mivel a világ folyamatosan változik. Ha nem kapunk visszajelzéseket, akkor legfeljebb elképzeljük, mit gondolnak mások, ami gyakran nem egyezik a valós reakcióval.

Meghatározza a kommunikációs stílust a szervezeti kultúra

Munkahelyünkön rengeteg jelzést adunk egymásnak, egyrészt az együttélés szokásairól, másrészt a munkáról. Itt is interakcióról van szó: az egyik embernek a másik viselkedésre adott reakciójáról, amire azután ez a második személy viszont valamilyen módon reagál. Lényeges, hogy ez az úgynevezett interakció-mozzanat egy láncolat része, hiszen nagyon nehezen értelmezhető egy adott jelzés anélkül, hogy a viselkedést kiváltó jelzéseket ne értsük. Mivel az együttműködés a közös munka alapja, ezért a munkahelyen is alapvető fontosságú, hogy érdemben reagáljunk egymásra, valamint egymás munkájára. "Fontos megérteniük a vezetőknek, hogy a beosztottakkal való együttműködésben is nélkülözhetetlen a kölcsönös visszajelzés. A menedzserek sokszor nem figyelnek oda, hogy mondandójuk eljutott-e a többiekhez, megértették-e azt. Adottnak veszi azt, amit ő válaszreakcióként feltételez. Ha ez a kölcsönös kommunikációs láncolat elakad, akkor hátráltatja a teljesítményt." - figyelmeztet Szirmay Ágnes.

Tudattalan a metakommunikácó

Egy közlés lehet nyílt, direkt, vagy indirekt, illetve ráutaló. Egy nem szóbeli jelzés, utalás lehet például egy grimasz, egy nem tetsző arckifejezés és a konkrét szavakon túl sok minden függ a hangsúlytól is. Ezek az úgynevezett metakommunikatív jelzések. Szintén visszajelzésként fogható fel mások érzelmi kisugárzása, hangulati változása, mint ránk adott reakció, csak ezek rejtettebb jelzések. A metakommunikáció a legősibb jelzés, amely mindig hat a befogadóra, még akkor is, ha nem tud róla. Ha egy dolgozó bejelenti, hogy elhagyja a munkahelyét, amire a főnökének rándul a szája, kitágul vagy éppen összeszűkül a pupillája, akkor ezeket az árnyalt, nem szóbeli jelzéseket is veszi az illető. A nem szóbeli gesztusaink nagy része önkéntelen és a tudattalan közléseink is azok. "Tudattalan közlésnek minősül például az, amikor nem észleljük, hogy milyen elutasítóan nézünk valakire, illetve amikor az érzelmi állapotunk kihat a környezetünkre." - definiálja Szirmay.

Teljes cikkk a HR Portálon olvasható.