„Felcsillant a remény arra, hogy hosszabb távon újra legyen egyezményünk az Egyesült Államokkal, ugyanakkor ennek jogi és politikai átfutása bizonyosan időt vesz igénybe” – mondta Bagdi Lajos, a Niveus partnere. Egy új egyezmény megkötéséhez többlépcsős szakmai egyeztetésre lenne szükség: először a két ország pénzügyi tárcái és adóhatóságai dolgoznák ki a közös szöveget, majd azt mindkét ország parlamentjének ratifikálnia kellene. Magyarország már több OECD-modellre épülő megállapodással rendelkezik, így a technikai háttér adott egy új szerződés előkészítéséhez.

Ha újra életbe lépne egy ilyen egyezmény, az előnyök közé tartozhatna:

1.Adóteher csökkenése: A magánszemélyek és a cégek számára csökkenhetne a kifizetendő adóterhek mértéke, mivel az egyik országban befizetett adók az egyezmény erejénél fogva beszámíthatók lennének a másik országban.

2.Befektetések ösztönzése: Könnyebbé válna a befektetés Magyarországon vagy az Egyesült Államokban, mivel az adózási bizonytalanság csökkenne.

3.Adminisztratív egyszerűsítés: Az adóhatóságok közötti együttműködés javulhatna, egyszerűbbé téve az adóbevallási folyamatokat és az információcserét.

4.Jövedelemforrások védelme: A magánszemélyek számára (pl. munkavállalók, nyugdíjasok) kedvezőbb adózási feltételek jöhetnének létre, különösen a határon átnyúló jövedelmek esetében.

Az egyezmény hiányában mindkét ország önállóan adóztatja a másik fél rezidenseit, ami sok esetben kettős adóterhet eredményez. Az Egyesült Államokból származó jövedelmek – például az osztalék – után 30 százalékos forrásadó vonható le, amelyet Magyarországon csak korlátozottan lehet beszámítani. Emiatt több magyar vállalat és magánszemély más országokon keresztül bonyolítja befektetéseit, ahol érvényes adóegyezmény biztosít védelmet.