Vegyük figyelembe, hogy a társaságban folyó beszélgetések három nagy csoportba sorolhatók:
Az első a biztonságos területeké: minden gond nélkül cseveghetünk sportról, az időjárásról, a popzene – és pop-művészet kérdéseiről, celebekről, sztárokról, nemkülönben valamilyen eseményről, amelyet éppen együtt éltünk meg.
A második kategóriába már potenciálisan ellentmondásos kérdések tartoznak: vallás, politika, párkapcsolat, szerelmi élet. Mielőtt ebbe az osztályba tartozó beszélgetésbe bonyolódunk, teszteljük le, mennyire fogékonyak, érdeklődők, nyitottak ilyen témakörökre a partnerek. Ha óvatos tapogatódzásunkra bezárkózás a válasz, hagyjunk fel a kísérlettel és evezzünk biztonságos vizekre.
A harmadik csoportba a legszemélyesebb kérdéseket sorolhatjuk: egészség, pénzügyek, munka. Vannak emberek, nem is kevesen, akik szívesen, sőt, az unalomig beszélnek arról, mivel foglalkoznak munkájukban – míg mások számára, különböző okokból, ez nem kívánatos téma.
Ezért ezeknél a témaköröknél is először óvatosan tapogassuk ki a terepet, mielőtt esetleg a partner számára kellemetlen
kérdéseket teszünk fel. Így ahelyett, hogy (amint Amerikában szokás) neki szegeznénk a kérdést, mi is a kenyérkereső foglalkozása, próbálkozzunk így: Mi foglalkoztatja a leginkább?
Ha azt szeretnénk, hogy kellemes, érdekes társalgónak tartsanak, nem elég, ha sokat és okosan, szellemesen beszélünk, tudnunk kell figyelmesen hallgatni is. A sok beszéd fárasztó és legalább ilyen hatásos, ha ugyanilyen energiával érdeklődsz partnereid gondolatai, történetei iránt, mint amilyenekkel te akarod elkápráztatni őket.
Néhány, igen hasznosnak bizonyult módszer ehhez:
- Figyelj behatóan a másikra, tarts vele szem-kapcsolatot is
- Tükrözzön arckifejezésed figyelmet, elkötelezett érdeklődést
- Idézd vissza, amit hallottál és tegyél fel hozzá további kérdéseket
- Ha beszélgetés közben eszedbe jut valami, amire reagálnál - bírd ki, ne szólj közbe..
(Forrás: The New York Times)
