”Uraim, iktassuk ki Al Caponét?” kérdezte az alkoholtilalom korszakának egyik gengsztere. ”Nektek elment az eszetek?” szólt közbe Bugsy Siegel. ”Először is stabilizáljuk New Yorkot és az ellátási vonalainkat.” A probléma: az elhatalmasodó gengszterháborúk. Minden illett volna a pillanat hitelességéhez, ha a felszólalók nem tinédzserek 21. századi öltönyökben.
Időgép és retorika
Egy szomszédos teremben az amerikai polgárháború egyik válságos pillanatát elevenítették fel az ifjú résztvevők. Mivel népszerűek a fiatalok körében a Harry Potter és a Csillagok háborúja-filmek intergalaktikus és mágikus intrikái, ezek is felkerülnek a napirendre. A delegációk magukra öltik a filmbéli szereplők tipikus öltözeteit. Bizony Darth Vader maszkja is előkerül. De a lézerkardok helyett a szavak és érvek csapnak össze. Természetesen az események folyása gyakran másképp alakul, mint a filmben.
Az International Herald Tribune tudósítója Philadelphiában látogatta meg a szerepjátékos konferenciát, melyen 1200 nebuló vett részt. A 2010-2011-es tanévben 18 ilyen rendezvényt tartottak Amerika-szerte és Kanadában, a 2011-2012-es tanévben 25-öt.
Az amerikai oktatási rendszerben eleve nagy hagyománya van a vitakluboknak és az orátori, szónoklati képességek pallérozásának és versenyeztetésének. (Elvégre az ügyvédek tárgyalótermi monologizálása, védő- és vádbeszédei is jellegzetes tünetei politikai kultúrájuknak – ennek színpadiassága jól lejön a Hollywoodban készült bírósági drámákból.)
A Model ENSZ (M.U.N.) idősebb, mint az ENSZ maga. Tevékenysége 1927-re nyúlik vissza, amikor is a Harvard University-n kilenc személy ült össze, hogy szimulálja a Népszövetség értekezletét, melyet az első világháború idején hoztak létre.
Napjainkban mintegy 100 000 és 200 000 közé tehető azon diákok száma, akik éves rendszerességgel(!) vesznek részt egy-egy ilyen szerepjáték-konferencián. A lehetőség nemcsak az amerikaiaknak adott: világszerte félmillió tinédzsert –zömében egyetemistákat- mozgat meg a kezdeményezés.
Konszenzus-keresés, mint talentum
Minden résztvevőnek pontosan leírt szerepkört adnak, beleértve az értékrendet és az országot, amit képviselnek. A felek ebből kiindulva közelítenek a kompromisszumos-konszenzusos megoldás kidolgozása felé.
Talán a magyar oktatásban sem ártana a diákoknak hasonló helyzetmegoldó találkozókat szervezni. Persze már az Egyesült Államokban is vannak kritikusai a módszernek, akik azt nehezményezik, az amúgy is túlságosan versenyszellemű oktatásban (ahol már korán rászoknak a gyerekek, hogyvesztesnek titulálják egymást, s a diákság rendszeresen népszerűségi szavazásokon méretődik meg) újabb versengési lehetőséget termeltek ki a jövőtudatos pedagógusok. Mert természetesen nem lenne ez vérbeli amerikai móka, ha a konferencia végén nem választanák ki a Legjobb Résztvevőt.
Választás már korábban is történik: a diákközösség nevezi ki a tárgyaló delegációk vezetőit, akik ezzel nagy hatalmat kapnak. De terhet is: kutatniuk kell a témában, felkészültnek kell lenniük. Vagyis megvan a házi feladatuk. A választás ugyanakkor nem a legagresszívebbek egyéniségeket favorizálja: az erővel történő meggyőzés gyakran fordítva sül el és ellenérzést, ellenállást szül. Minél okosabb, átgondoltabb, tárgyalókészebb valaki, annál jobb delegációvezető válik belőle – ilyenek kerülnek a delegációk élére. A szünetekben ugyanis nagyban folyik a meggyőzés, a cimborázás, a másik ember magam-oldalára-állítása jeligéjű játszma.
A résztvevő diákok legfőbb motivációja, hogy kitűnjenek e vezető szemében, nemcsak szónoklatukkal, hanem a beterjesztett megállapodási szerződés-szövegükkel, hiszen a világpolitikában a diplomáciai munka nem kis része az államközi megállapodások szövegezésén dől el, s hogy miként tudják azt keresztülverekedni, jóváhagyatni minden érintettel.. (Klímablog lévén - nem kell messzire menni: a globálisan kötelező érvényű emissziócsökkentési egyezmény létrejöttének kudarca igencsak releváns példa.)
Intrika és csalás
Egyes résztvevők viszont azon sopánkodtak a napilap tudósítójának, hogy már abban is megmutatkozik a másik fúrása, hogy némely személy hajlamosak lenyúlni a versenyzők pen drive-ját, csakhogy megkaparintsák az otthoni felkészülés eredményeit, az összegyűjtött, kiírt elméleti háttéranyagokat, s azzal villogjanak az általuk benyújtott megoldási javaslatban – ennyit a politizáló énünk politikailag korrekt fejlesztéséről.
A résztvevők egyetlen előnyét látják annak, hogy a bizottsági szimulációk viszonylag alacsony, húsz fős létszámmal zajlanak – itt kevésbé jellemző egymás érdekeinek aláásása, s a másik háta mögött történő intrikálás, mint az ENSZ szeptemberi közgyűlésein, melyen 300 körül van a résztvevők száma, s így több az ellentétes érdek is.
Vannak egyetemek, melyek még vállalati szponzorokat (pl. légitársaságot) is sikerült bevonniuk e rendezvények támogatásába. A szimulációs konferenciák 3 napig is eltarthatnak. ”Nem vagyok valami nagy sportrajongó, de olyan élmény volt, mintha sportolók csapatában működtem volna. Jó közösség kovácsolódott, együtt lógtunk a napi konferencia végezte után is”, mondta az egyik résztvevő. ”Sport ez, az okosoknak, akik társas készségekkel rendelkeznek”, magyarázta a másik.
