Az ötlet, hogy két keréken kergessék a labdát, Seattle kerékpáros futárjaitól származik. Azok kezdtek így játszani, amikor unatkoztak két fuvar között. Bicajukon kívül nem kellett ahhoz más, mint olyan labda és ütő, amilyeneket a lovaspólónál használnak.
Az új játék – legalábbis az Egyesült Államokban – gyorsan terjed. Van már az új sportágnak nem csak nemzeti, hanem nemzetközi szövetsége is, és kialakultak a szabályok, ha azok világszerte elfogadottnak még nem is tekinthetők. A kezdeti 3 tagú csapatok 4 fősre nőttek, de a lényeg nem változott: az ellenfél kapujába kell juttatni az ütővel a labdát.
A nem veszélytelen bicajos pólóhoz, amelyben bármilyen kerékpárral részt lehet venni, nem csak könyök- és lábszárvédő tartozik, hanem az arcot védő fémkosár is – jóllehet az ütőt a kormány fölé emelni tilos. Aminthogy tilos a láb letétele is: a játékosoknak kisméretű, könnyű gépeiken állandóan pörgetniük kell a pedált.
(Forrás: The New York Times)
