A világ országai női vezetőinek brüsszeli konferenciáján többek között részt vett Condoleezza Rice is, az Egyesült Államok külügyminisztere, aki beszédében hangsúlyozta, hogy a nők a világpolitikában és döntéshozatalban is egyre nagyobb szerepet kell hogy kapjanak, utalva arra, hogy a különböző válságok és konfliktusok sokkal érzékenyebben érintik az amúgyis kiszolgáltatottabb helyzetben lévő nőket - írja az EUvonal.
A konferenciával egyidőben hozták nyilvánosságra a Bizottság legfrissebb jelentését a nemi esélyegyenlőség európai alakulásáról, mely pozitívumként számolhatott be arról, hogy az utóbbi 10 évben másfélszeresére nőtt a nemzeti parlamentekben a női képviselők aránya, de még így is csak minden negyedik képviselő hord(hat) szoknyát. (1997-ben a képviselők 16%-a, tavaly már 24%-a volt nő.) A mutató pontosan megegyezik a nemzeti kormányok női minisztereinek arányával (24%), míg az Európai Parlament valamivel jobb az aránnyal büszkélkedhet, ahol a képviselők mintegy harmada (31%-a) nő.
Kevesen férnek be a vezető rétegbe
A jelentés elemzi a nők gazdasági döntéshozatalban betöltött szerepét is, ahol még mindig alulreprezentáltak a nők, például az EU mind a 27 tagállamának központi bankjait férfiak irányítják. A nők Európa-szerte a munkavállalók több mint 44%-át teszik ki, ugyanakkor a vállalatvezetőinek tekintett pozícióban lévők (ügyvezető igazgatók, vezérigazgatók, kisvállalkozások vezetői) közül csupán 32% nő. A nők vezető pozíciókban történő alulreprezentáltsága a nagy vállalatoknál még jelentősebb, hiszen a vezető vállalatok igazgatóságának mintegy 90 százaléka férfi. Ez az arány az elmúlt években csak kis mértékben javult.
A nemek közötti megfelelőbb egyenlőség megteremtése a döntéshozatalban elsősorban nemzeti szintű feladat, de az Európai Bizottság a továbbra támogatja a nemi esélyegyenlőség megteremtéséért folytatott erőfeszítéseket, elsősorban a nőknek és a férfiaknak a döntéshozatalban történő részvételével kapcsolatos adatbázis segítségével. A Bizottság idén létre fogja hozni a "Nők a Hatalomban" elnevezésű európai hálózatot, amelynek célja a tapasztalatok és a bevált gyakorlatok kicserélésének előmozdítása a 27 ország között.
