Az Európai Uniós bizottság jelentésének hivatalos megjelenése előtt pár nappal már tudni lehetett, hogy el fogja Magyarországot marasztalni a vidékfejlesztés terén, továbbá, hogy az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer sem épült ki teljesen. Enyhén szólva. Mindennek egészen konkrét következménye lehet – ha nem pótoljuk a hiányosságokat a csatlakozásig hátralévő alig fél év alatt -, hogy nem jutunk hozzá az uniós pályázati pénzek egy jelentős részéhez.

Ahogy az lenni szokott: a hivatalban lévő kormány bizonyítványt magyaráz, és visszafelé mutogat, míg az ellenzék felnagyítja az egyébként tényleg nem kis súlyú problémát, és a csak a kormány felelősségéről beszél.

A mulasztás az előző és a jelen kormány közös mulasztása. Még akkor is, ha a bizottsági állásfoglalás a magyar kormány saját vállalásaihoz képest nézte a teljesítést; de azt józanul politikai hovatartozástól függetlenül be kellene látni, hogy bizony a torgyáni mezőgazdasági és vidékfejlesztési minisztérium emlékét nagyon nehéz kitörölni, és az uniós források fogadásához szükséges intézményi rendszer– ezen belül a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) - kiépítésének a folyamatos halogatását egyre nehezebb az idő múlásával behozni. Viszont ennyi és nem több a visszafelé mutogatás jogossága, és ezt végre lezárva gyorsan vegyük számba, hogy a jelentéshez képest miben is haladtunk már előre, és mi vár még ránk.

Juhász Endre az EU-integrációért felelős tárca nélküli miniszter egyetért a kifogások nagy részével. Van, amiben a kormánynak kell tennie, és van, ami a magánszektor feladata - például az élelmiszeripari üzemekre vonatkozó közegészségügyi követelmények teljesítése -, és a kormány csak felhívhatja rájuk a figyelmet. Hát tegye, ahogy az érintett kisebb nagyobb feldolgozó üzemek szintén tegyék, amit kell! És ne várjanak másra, külső segítségre! És eközben ne higgyenek sem a riogatásnak, sem a „minden megoldódik magától”-féle altatásnak, mert nem oldódik meg magától, illetve úgy igen, hogy azok az üzemek, amelyek nem felelnek meg az uniós normáknak, versenyképtelenek lesznek, és előbb-utóbb tönkremennek. De ez nem az uniós normák hibája, vagy bárki másé! A követelmények alól kibúvók elsősorban saját magunknak tehetnek majd a következményekért szemrehányást.



Ön mit gondol?