Az Erkel Ferenc-díjas, érdemes művész kórházi kezelése után két hónapja ápolták a gyógyíthatatlan daganatos betegek számára fenntartott hospice házban.
Antal Imre 1951-ben fejezte be a konzervatóriumot Szegeden, majd a család felköltözött Pestre. Pályafutását zongoraművészként kezdte az Erkel Ferenc Zeneművészeti Szakiskola után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, s 1959-ben kitüntetéssel végzett.
Az Országos Filharmónia szólistája lett, hangversenykörútjai alkalmával bejárta a fél világot, s nem kevesebb, mint hét nemzetközi versenyről távozott értékes trófeával. Két ízben VIT-díjat, Bolzanóban a Busoni-versenyen második díjat, 1966-ban Budapesten a Liszt-versenyen első díjat nyert.
A szüntelenül utazó zongorista idehaza a Fiatal Művészek Klubjában talált módot a feloldódásra, állandóan vicceket mesélt, és erre figyelt fel a televízió szerkesztője. 1965-ben a Könnyű-e együtt élni veled című házaspárbajszerű műsorban állt először kamera elé. A televízió jól kamatoztatta verbális tehetségét, színészi vénáját. Legnépszerűbb műsora kétség kívül a Szeszélyes évszakok volt.
Az Erkel-díjas (1984), érdemes művésznek (1988) két könyve is megjelent: 1991-ben került a boltokba a Pami című kötet (ezen a néven csak édesanyja szólíthatta), amelyben legérdekesebb élményeit gyűjtötte egybe, 2002-ben újra kiadták, 1998-ban pedig az Antal Imre legjobb viccei című könyvén szórakozhattak az olvasók.
Temetéséről később intézkednek.
