Az Amerikai Egyesült Államokat ért tavaly szeptember 11-i terrortámadás –többek között – azt is bebizonyította a világnak, hogy a világhálót, akárcsak sok egyéb technológiát békés és háborús célokra egyaránt fel lehet használni. Az elmúlt egy évben ennek megfelelően a világhálón zajló kommunikáció globális megítélése is jelentős átalakuláson esett át. Míg a terrortámadások előtt a digitális polgárjogokért küzdő szervezetek többnyire sikerrel tudtak fellépni a magánszféra érdekeinek védelmében a különféle hatóságok elektronikus „túlkapásai” ellen, a támadások óta a helyzet jelentősen megváltozott. Az egyéves évfordulón a hivatalos szervek számára már nem az a kérdés, hogy az internetes kommunikáció lehallgatása szükségszerű-e, hanem csupán a következő: az elérhető biztonság érdekében milyen lépések tehetők meg.

Globális lehallgatás

Az amerikai hatóságok a terrortámadások nyomán nagyszabású nyomozást indítottak, és megállapították: a terroristaakció megszervezéséhez stabil logisztikai hátteret teremtett az internetes kommunikáció határokon átívelő kapcsolata. Kiderült többek között, hogy a terroristák a merényletek előtt egy nappal még kódolatlan elektronikus üzeneteket váltottak egymással a Yahoo! ingyenes levelezőszolgáltatását igénybe véve. Egyikük még azon örvendezett társainak küldött üzenetében, hogy milyen nagyszerű kommunikációs eszköz az elektronikus levél. Fény derült arra is, hogy az FBI specialistái a támadásokat követően pár órán belül megszállták az összes nagyobb internetszolgáltató (ISP – Internet Service Provider) szerverközpontját, és aktiválták a Carnivore (húsevő) elektronikus megfigyelő és lehallgató rendszert. A digitális polgárjogokért küzdő szervezetek magánszférát védő álláspontja a hatóságokkal szemben – nemzetbiztonsági érdekekre való hivatkozással – jelentősen gyengült, marginalizálódott.

Míg a terrortámadásokat követően az amerikai hatóságok egységesen a technikai lehallgatás széles körű kiterjesztése mellett foglaltak állást, az elmúlt egy évben tovább növekedett a kétkedők száma is. Az internetes kommunikáció lehallgatásával ugyanis minden, a világhálón bonyolódó adatforgalom megfigyelhetővé válik, ami különböző aggályokat vethet fel. Gondoljunk csak bele egy pillanatra, hogy mi történhet akkor, ha például minden internetes tevékenységünket (web, chat, e-mail, ftp, VoIP) hivatalosan megfigyelheti egy államilag felügyelt szervezet. Az internetes tevékenység naplózása nyomán az egyének tevékenységéről komplex adathalmaz jön létre, amely alapján könnyűszerrel felrajzolható az egyes felhasználók jellemrajza, érdeklődési köre, viselkedési szokásai, de még talán a reakciói is kikövetkeztethetők egy konkrét szituációban. Ez a hatalmas feldolgozatlan információs tömeg pedig megfelelő kezekben könnyen az információs társadalom orwelli képét vetítheti előre.
A helyzet súlyosságát az Európai Unió emberi jogokkal foglalkozó bizottságának vezetője, Graham Watson is felismerte, amikor tavaly vizsgálatot indított egy állítólagos nemzetközi műholdas megfigyelőrendszerrel kapcsolatban. A lezárult vizsgálat végül megerősítette a gyanút, amely szerint több tengerentúli hatalom együttesen működtet egy Echelon névre keresztelt műholdas megfigyelőrendszert. Ám meglepetésre a jelentés kitért arra is, hogy az Európai Uniónak ugyancsak szüksége lenne egy ilyen lehallgatórendszerre a biztonság fokozásának érdekében.

Elérhető biztonság?

Az internetes adatforgalom megfigyelésére tett állami erőfeszítések, a hatalmas kiépítési és üzemeltetési költségekkel működtetett elektronikus megfigyelőrendszerek sikerét alapvetően befolyásolhatja a különböző titkosító technológiák alkalmazása.

Az információk biztonságos továbbításának igénye nem új keletű. A szabadságérzetre, illetve a személyes adataik kezelésére érzékeny felhasználók már régóta választhatnak az olyan titkosító algoritmusok közül, amellyekkel szinte lehetetlenné tehetik a kódolt üzenetek visszafejtését. Jó példa lehet erre a PGP (Pretty Good Privacy) titkosító szoftver népszerűsége, illetve a szteganográfián alapuló üzenettovábbítás is. A szteganográfia (görögül a stegano titkosat jelent, a graphein pedig írást) az ártalmatlannak tűnő adathordozókban (például képek, audio-, videoanyagok) titkos információs tartalom elrejtését szolgáló eljárások gyűjtőneve. A kódolt tartalom megfejtését nehezíti az a tény, hogy – ellentétben egy kódolt szöveggel – a szteganográfia esetében nincs semmilyen, a titkosításra utaló jel. Például a világháló tetszőleges szegletében elhelyezett kép az ártatlan szemlélődő számára nem bír semmilyen jelentősebb információval, míg avatott szemek számára egy adott pontjára fokuszálva, megfelelő nagyításban ott található a közölni kívánt titkos tartalom. Egy-egy szteganográfián alapuló technikai megoldás tehát jelentősen megnehezítheti az információs tartalom megtalálását, és visszafejtését külső személyek számára.

Szabadság vagy biztonság?

A világhálón zajló kommunikáció lehallgatása, illetve az ellene való védekezés párharca várhatóan az elkövetkezendő idők egyik kulcskérdésévé válik majd. Míg egyfelől a demokrácia egyik alappillére az alapvető emberi jogok biztosítása és a személyes adatok védelme, másfelől a társadalmi biztonság elérésének érdekében a lehallgatás eszköze is szükségszerűvé válhat. Az információs társadalomba való átmenet problémáit pedig csak az állami és társadalmi szervezetek közös egyeztető fellépése oldhatja meg sikeresen. A megfelelő szintű biztonság felé vezető úton azonban nem szabad figyelmen kívül hagynunk az alábbi idézetet sem: „Az Orwell által elképzelt totális diktatúra nem egyik napról a másikra jön létre..., az apró szabadságjogok és a magánszféra állandó megnyirbálása fog elvezetni hozzá.” (New Scientist Editorial, 2001. május 5.)

Hideg Róbert

Megjelent a Piac és Profit üzleti magazin 2002. szeptemberi számában