Sümeghy Csaba még kérkedett is azzal, hogy ő volt annakidején az a kormánymegbízott, aki „gondoskodott” a kötelező kamarai tagság rendszerének megszüntetéséről. A Fidesz-politikus ezt pár órával azelőtt tette, hogy összeült a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara küldöttgyűlése. Az április 28-i tanácskozásnak mintegy üzente is Sümeghy, hogy egy füst alatt felszámolta a zsíros állásokat is a köztestületben. Minderről az egyik kamarai küldött számolt be azzal a felszólítással, hogy az ízléstelen politikusi kinyilatkoztatást utasítsa vissza az MKIK.

Az amúgy hagyományos koreográfiájú küldöttgyűlés rendhagyó napirendet is beiktatott a tanácskozásba, tekintettel arra, hogy Parragh László uniós csatlakozási centiméterén már csupán két napnyi idő maradt hátra, s ez is alkalom volt a belépés előtti gazdasági közállapotokról értékelést adni. Az MKIK-elnök azt szögezte le először, hogy a belépő új országok együttesen annyit tesznek ki, mintha egy újabb Hollandiával gazdagodna az EU. Számokba átültetve mindez: a 12 ország GDP-je gyorsabban nő, mint az unió mai tagállamaié, a csatlakozással pedig az összesen előállított nemzeti termék 5 százalékkal lesz több, a népességszám pedig 20 százalékkal, ugyanakkor az egy főre jutó GDP átlagosan 9 százalékkal lesz kevesebb, mint a 15 tagú unióban. Parragh egy másik mai EU-s országgal is összemérte a csatlakozókat, miszerint a termelékenységre, a felzárkózást jellemző adatok alapján egyetlen állam, Szlovénia az, amelyiknek fejlettségi szintje eléri Porugáliáét. A mekkorák is leszünk az EU-ban kérdésre az MKIK elnöke kutatási adatokra hivatkozva közölte, Magyarország csatlakozásával mindössze 0,7 százalékkal járul hozzá a 25 tagállam együttes nemzeti össztermékéhez.

A csatlakozók mezőnyét elemezve jutott arra a következtetésre Parragh László, hogy a GDP és az ipari termelékenység átlagos növekedési ütemével, az átlagos beruházási rátával jellemzett növekedési potenciálban a balti országok törtek az élre, a közép-európai mezőny pedig fej fej mellett halad. A tőkevonzás milyensége azonban nagy eltérést mutat, mégpedig a kárunkra. A Világbankra hivatkozva érvelt tovább az elnök, miszerint a csatlakozó országok többségénél és éppen a közép-kelet-európai régióban mérséklődnek a közvetlen külföldi tőkebefektetések és a fizetési mérleg növekvő hiányát egyre inkább adósság terhére finanszírozzák. A tőkevonzó képességet nem csak a privatizáció vetületében lehet értékelni, a 15-öknél, ahol gyakorlatilag nem számolnak a magánosítással, az egy főre jutó invesztíció értéke eléri az évi 1500 dollárt. Az államháztartási egyensúly helyzete egyik csatlakozó ország esetében sem kedvező, a „negatív versenyben” a mi pozícióink nem is túl rosszak. Azzal számolni kell, hogy a csatlakozás befizetési kötelezettséggel is jár, ami rontja az államháztartás pozícióját. Hosszabb időszakot vizsgálva a többiekhez viszonyítva ugyancsak relatíve jó a folyó fizetési mérleg magyarországi adatsora.

Egy márciusi adatokat tartalmazó nemzetközi felmérésre hivatkozva fejtette ki Parragh László, hogy a vállalkozások 42 százaléka még el sem kezdte a felkészülést az EU-s csatlakozásra. Persze az is lényeges körülmény, hogy a vállalkozások 1 százaléka értékesít külföldön, mi több, 9 százalékuk nem az ország-, hanem a megyehatárt sem lépi át termékeivel. A közepes vállalatok forgalmának 20 százaléka megy exportra, illetve a 40 nagyvállalat produkálja a kivitel 80 százalékát.

A vállalkozások erőforrás állapotát vizsgálva azt állapította meg az MKIK elnöke, hogy a szakmunkás munkaerő hiánya mind komolyabb gondok okozója, ráadásul a felsőoktatás és a gazdaság kapcsolata munkaerőpiaci szempontból sem megfelelő. A csatlakozó országok között nálunk az idegennyelv-tudás szintje a leggyengébb. Az infrastruktúra fejlesztéséért elismerendő módon cselekszik a kormányzat, s kívánatos lenne ésszerű erőforrás átcsoportosításokra is sort keríteni, hogy az autópályákhoz vezető úgynevezett ráhordó utak, valamint a fővárosi utcahálózat minősége is javuljon. Parragh szerint a K+F nálunk is elszakadt a reálgazdaságtól, öncélú fejlesztések folynak leginkább a különböző kutatóhelyeken. Az elnök leszögezte, hogy nálunk több területen – a telefoniában, az üzemanyag-értékesítésben - átlag fölötti a monopolizáltság. Előnyös viszont, hogy a magyar bankrendszer az, amelyik leginkább vállalkozás-centrikus.

A kamara küldöttközgyűlésén a csatlakozás alkalmából nyilatkozatot fogadtak el. Idézzük: „Magyarország korszakos jelentőségű esemény előtt áll, 2004. május 1-ével az Európai Unió teljes jogú tagjává válik. Ettől a naptól az uniós tagállamokat megillető jogok és a rájuk háruló kötelezettségek hazánkra is vonatkoznak. Ez a nap egy ünnepélyes megállója az évekkel ezelőtt elkezdődött csatlakozási és még évekig tartó felzárkózási folyamatnak. Korszakos jelentőségét az adja meg, hogy egy olyan egységes piac – és ezzel együtt döntéshozatali és érdekérvényesítési rendszer – közvetlen részeseivé válunk, amely jelentős befolyást gyakorol a világgazdaság, benne a világkereskedelem alakulására.

A csatlakozással folyamatosan javuló lehetőségek nyílhatnak meg a magyar gazdaság előtt, de a lehetséges veszélyekkel is tisztában kell lennünk. Számítani kell az egységes piacon belül érvényesülő rendkívül éles versenyre, tehát arra, hogy a csatlakozásnak a vállalkozások között nyertesei és vesztesei is lesznek. Az egységes piacon nemcsak az egyének és a vállalkozások, hanem az országok is versenyeznek a lehetőségekért, az uniós támogatásokért. Nagyon sok múlik tehát azon, hogy Magyarország hogyan képes érvényesíteni érdekeit az Unió döntéshozó szervezeteinél.

A magyar érdekek érvényesítésében nemcsak a kormányzatnak van szerepe, nekünk a gazdasági kamaráknak is felelősségünk, hogyan tudjuk közvetíteni, illetve beépíttetni a gazdaság érdekeit, elvárásait ebbe az érdekérvényesítési folyamatba.

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a területi kereskedelmi és iparkamarák kezdettől fogva támogatták és támogatják Magyarország uniós csatlakozását, tagságát. A kamaráknak, mint gazdasági önkormányzatoknak a csatlakozást követően még nagyobb szerepük lesz a vállalkozók informálásában és felkészítésében a gazdaság érdekeinek érvényesítésében, valamint a közvetett támogatások megszerzésében.

A csatlakozás, a tagság előfeltétele annak, hogy Magyarország uniós integrálódása tovább folytatódjon és elmélyüljön. A sikeres integráció a kormányzat, a gazdasági önkormányzatok és érdekképviseletek, valamint a vállalkozói szféra együttműködésére épülő folyamat eredménye lesz. A folyamat szerves eleme és egyben tulajdonképpeni célja a felzárkózás, amelyet egy átfogó, a vállalkozások versenyképességét javító integrációs gazdaságpolitika kidolgozása és következetes végrehajtása alapozhat meg. Ennek az integrációs programnak a kidolgozásához az MKIK is kész hozzájárulni konkrét javaslataival, programjaival. A gazdasági kamarák a vállalkozások képviseletében ezzel a cselekvő hozzájárulással ünneplik meg hazánk európai uniós csatlakozását.”