Angol nyelvterületen a távmunkára elterjedt kifejezés a telework mellett a telecommuting, amit nem egy speciális foglalkozási lehetőségként értelmeznek, hanem munkamódszerként, üzleti stratégiaként alkalmaznak. Ennek következtében a nyugati távmunkás nem egy irodában, hanem otthonában vagy egy jól fölszerelt teleházban végzi szellemi munkáját, és annak eredményét elektronikus formában továbbítja munkaadójának, akivel a kapcsolatot is számítógépen tartja: így kapja a feladatot, így kötnek szerződést, így ellenőrzik a feladatok elvégzését. Az Amerikából indult munkamódszer tipikus területei az adatgyűjtés- és elemzés, az adminisztráció, a call center, a telefonos ügyintézés, a hálózatfejlesztés, a programozás, a távfelügyelet, mindenféle tanácsadás, közvéleménykutatás, telemarketing. Egyre nagyobb az igény web-programozásra és tervezésre, web-marketingre ebben a formában.

Kézzelfogható előnyök

Európában a globális információs társadalom egyik alapdokumentumának tekintett, 1994-ben készült Bangemann jelentés adott lendületet a távmunkának, amely ajánlásokat fogalmazott meg az Európa Tanácsnak. Külön fejezetet szentelt annak, hogy több és új munkahelyek létesüljenek, mert így valósulhat meg a mobil társadalom. Az európai kormányok feladata közé ajánlotta “az otthonokban és műholdas hivatalokban végzett távmunka előmozdítását, hogy az ingázóknak ne kelljen többé hosszú utat megtenniük a munkahelyükre. Az adott helyszíntől elektronikusan csatlakozhatnak bármilyen szakmai környezethez, függetlenül a használatban lévő rendszertől.” A hét évvel ezelőtti feltételezés szerint, ha a távközlési üzemeltetők versenyképes árakon működtetik a hálózatokat, akkor a magánszektor új szolgáltató vállalatokat hoz majd létre a távmunka végzés támogatására.

A jelentés készítői közös társadalmi érdeket láttak a távmunkában: a várhatóan növekvő termelékenységből, a nagyobb rugalmasságból, a költségek megtakarításából egyaránt profitálnak a kis-, a közepes és a nagyvállalatok, valamint az államigazgatás is. Fontos “melléktermékként” említették, hogy a kevesebb utazás miatt mérséklődik a környezet szennyezése, ritkább lesz a forgalmi dugó és csökken az energiafelhasználás. A munkavállalók szempontjából különösen az otthonukhoz kötöttek számára tartották előnyösnek a rugalmasabb munkakörülményeket. Felhívták a figyelmet a várható veszélyekre is: az izolált munkahelyek csökkentik a társadalmi kohéziót. Megoldandó feladatnak tartották a munkajogi szabályozást, a társadalombiztosítási feltételek hozzáigazítását az újfajta munkamódszerhez.

A jelentést követően húsz városban létesültek kísérleti távmunka-központok, azzal a céllal, hogy 1996-ra a szellemi dolgozók 2 százaléka végezzen távmunkát, 2000-re pedig a távmunkahelyek száma Európában érje el a 10 milliót. Elérte, és mára a tipikus nyugati távmunkás negyven év körüli, magasan kvalifikált, utazó életmódot folytató férfi, aki szellemi szabadságát többre tartja a munkahelyi kapcsolatoknál és az azokkal megágyazott karriernél, kreatív, szeret és tud gyorsan megújulni, tudást váltani.



A munkajog nem ismeri



Az Amerikában végzett felmérések igazolják és alátámasztják a Bangemann-jelentést, hogy ami hasznos a munkaadónak, az jó a távmunkásnak is. Az adatok szerint ugyanis a távmunkások hatékonysága 12-30 százalékkal nagyobb azokénál, mint akik naponta bejárnak munkahelyükre. A cégek számára jelentős költségmegtakarítást hoz a kevesebb iroda és a kisebb rezsi, az, hogy a távmunkás nem megy betegállományba, hanem önállóan átcsoportosítja feladatát. Üzleti hasznot jelent az is, hogy a vállalatok elektronikus eszközeikkel elérhetik és magukhoz köthetik azokat a magasan kvalifikált embereket, akiknek szakértelme a hagyományos módon, a távolságok miatt eddig elérhetetlen volt. A piaci versenyben pedig azzal jutnak előnyhöz a távmunkát kínáló vállalatok, hogy velük szemben óriási a kereslet, a jelentkezőkből optimálisan tudják működtetni a humán erőforrásokat. Nem állandó alkalmazottakat vesznek föl, hanem egy-egy projektjükre a legalkalmasabb embereket. Azzal a kockázattal, hogy kevésbé tudják kontrollálni távmunkásaikat, mint helyben dolgozó alkalmazottaikat, és azzal a következménnyel, hogy a hagyományos munkahelyi szervezeti formák menthetetlenül föllazulnak, a “céghez tartozás” tudata vészesen gyengül.

Az otthoni munkát választó dolgozók egybehangzó értékelése szerint a szabadság a legvonzóbb: idejét, programjait maga tervezi, nem kötődik helyhez, megkíméli magát az utazás fáradalmaitól, többet lehet a családjával, rajta múlik, hogy füstmentes-e az irodája, vagy sem. Az előnyös feltételek hatékonyabb munkát eredményeznek: átlag hat óra alatt végzik el otthon azt, amire az irodában nyolc óra kellett. Ám ezeknek az “előnyös feltételeknek” a megteremtése ma még elég sokba kerül, és jogilag bevált szerződési gyakorlat hiányában bizonytalan, hogy a gyorsan és megbízhatóan működő kommunikációs eszközök árából mennyit lehet a megbízóval kifizettetni. Ugyancsak esetleges, alkalmankénti megállapodás függvénye, hogy kit milyen arányban terhelnek a gépfejlesztés, javítás, a hálózat használatának költségei, a telefon díja. Nem elhanyagolható bizonytalansági tényező, hogy szabályozatlan a szellemi munka eredményének tulajdonvédelme, nem alakult ki a nemzetközi munkavállalás gyakorlata, gondot jelent az elektronikus úton kötött szerződések érvényessége. A távmunka fogalmát nem ismeri a munkajog, ezért nincs szabályozva a költségtérítés mértéke sem. Más jellegű, de nem lényegtelen káros következmény, hogy a munkahelyi kapcsolatok lazulásával csökken az előremenetel lehetősége, gondot okozhat a magánélet és a munka szétválasztása. Sokan – különösen az erős motivációjúak - arra panaszkodnak, hogy “nem tudnak leállni”, és munkaalkoholizmusba torkollik az életük.

Botrányos hazai kezdet

Magyarországon a távmunka aránya a foglalkoztatottságban olyan kicsi, hogy még gyerekcipőben sem jár. Felmérések tanúsága szerint a hazai cégvezetők féltik tőle a közvetlenül ellenőrizhető munka hatékonyságát. A legnagyobb ellenérzést az a félelem váltja ki, hogy bizalmas adatok, üzleti titkok kerülhetnek ki az otthonokba telepített munkahelyekkel. Létezik egy honlap is, a távmunka hazai elterjesztésén fáradozó Perfect Team Bt. és Wesselényi Andrea nevéhez kötődő www.tavmunkainfo.hu, amelyen azok a cégek regisztrálhatják magukat, amelyek egy-egy projektjükre a jelentkezőkből akarják kiválasztani alkalmi megbízottukat.

A magyar távmunkások harmada budapesti, 66 százaléka nő, 15 százaléka gyesen van, negyedének legalább két, vagy még több gyereke van. Háromnegyedük vállalna szövegszerkesztést, adatrögzítést-feldolgozást, de 12 százalékuknak semmiféle számítógépes ismerete nincs.

Bővebben a Piac és Profit most megjelenő, 2003. szeptemberi számában!