Az Európai Unióhoz való csatlakozás a művészek számára is hatalmas lehetőségeket rejt, ám hogy ezeket mennyire tudjuk kihasználni, nagyban függ attól, hogy mennyire tudja félretenni a szakma a belső ellentéteit – értett egyet Zsámbéki Gábor színházigazgató-rendező, Szabó István Oscar-díjas rendező, és Koltai Lajos operatőr az Európai Unió Kommunikációs közalapítvány csütörtöki sajtóbeszélgetésén. A találkozó a “Hazamegyünk: Európa lépésről lépésre” című sorozat legújabb rendezvénye volt. Szellemileg kell felnőni az uniós rendszerhez – vélte Szabó István. Tudni kell, mire akarunk pályázni, és tudomásul kell venni, hogy az uniós pénzekért nyújtani is kell valamit, nem csak lenyúlni a pénzeket. Ám az uniós csatlakozás elhozhatja azt a termékeny, alkotó állapotot, ami abból fakad, hogy nem csak a túlélésre játszunk, hanem saját kedvünkre, saját örömünkre veszünk részt egy társulásban, amely elfogadja, hogy olyanok vagyunk, amilyenek.

Művészvándorlás indulhat?

Zsámbéki Gábor szerint a határok eltűnése “lefejezheti” a magyar kulturális életet: a vezető művészek, akárcsak most az operaénekesek, lényegesen többet szerepelhetnek külföldön. Ha egy tehetséges fiatal rendező ezentúl nem kap színházat Budapesten, elmehet Németországba, vagy bárhova, és jóval több pénzért dolgozhat ott. Szabó István szerint ettől nem kell tartani, hiszen a külföldi filmekben már most is számos náció színészei szerepeltek, ám azt nem vitatta, hogy anyagi okokból sok művész a határokon túlra költözhet. - Még a múlt század elején is, ha valaki ki akart tanulni egy szakmát, vette a batyuját, és külföldre ment tanulni. Csak nyerhetünk abból, ha a magyar művészek is külföldre mennek, és hazahozzák, amit ott láttak – mondta el Szabó, hozzátéve, hogy a művészetnél sokkal rosszabb helyzetben levő gazdasági ágak dolgozók is ugyanúgy többet kereshetnek Magyarországtól nyugatra, például az egészségügyi dolgozók, mégsem kell attól tartani, hogy senki nem marad itthon.

A színház védheti meg a magyar nyelvet

Európai kultúra nem létezik – szögezte le Szabó. Amit annak nevezünk, az voltaképpen csak különös összetétele különböző kultúráknak. Ezek persze egy földben gyökereznek, de igazi értéküket éppen sokszínűségük adja. A lényeg a kultúrák különbözősége, a kultúra egymás mellett éléséből fakadó gazdagság. Ingmar Bergman is ennek megőrzésére hozta létre az Európai Filmakadémiát 1988-ban – talán nem is véletlen, hogy egy svéd volt a kezdeményező, akinek kultúrája lényegében el van zárva a nagy, sokak által beszélt nyelvektől.
A magyar kultúrát egyik jelenlevő sem féltette az integrációtól. Zsámbéki elmondta, hogy az Európai Unió különbözőségek védelmét hirdető politikájára teljesen normális reakció a nemzeti értékek erősödő védelme. Az országok ösztönösen félnek attól, hogy valamilyen “általános kultúra” elnyeli a saját értékeiket. A kultúra megőrzésében pedig kitüntetett szerepe lesz az anyanyelv védelmének – és ezzel együtt a színháznak is, amelynek megalakulásakor is a nemzeti nyelvek védelme volt az egyik legfontosabb szerepe.

Ország helyett nyelvterületben gondolkodhatunk

Az Unió nagyobb mozgást hozhat a művészeti életben – értettek egyet a művészek. Koltai Lajos szerint a magyar művészeknek sokat jelenthet, hogy egyszerűbben juthatnak el külföldi előadásokra, külföldi fesztiválokra. Így könnyebben eljuthatnak a produktumok olyan városokba, ahol rengeteg galéria van, és a rétegkultúrát képviselő művekre is van igény. Az előadók potenciális közönsége is tágul, és talán a felpezsdülő élet itthon is jobban vonzza a közönséget. - Ez a nyitás talán néhány emberi értéket is a helyére rak – mondta Koltai. – Az Európai Unióban úgy érzem, jobban helyükön vannak a dolgok. Ezt a kialakult értékrendet talán mi is “örökölhetjük”, és néhány fontosabb dolog végre a helyére kerülhet.
Az Európai Színházi Unió is jórészt brüsszeli pénzekből működik – mondta el Zsámbéki, aki a határokon átnyúló színházi alakulat elnöke. Uniós támogatásokból hozunk össze több országban előadásokat, fesztiválokat, vagy más programokat. Most éppen Weöres Sándor Szent György és a sárkány című művét fordították le öt nyelvre. A határok eltűnése a nyelvterületek egységesülésének is kedvez: ahogy német nyelven közösen állíthat színre egy német, egy svájci és egy elzászi színház egy darabot, az integráció befejezése után ugyanúgy jöhet létre jóval szorosabb kapcsolat a határon túli magyar és az anyaországbeli színházak között.

“Európai győztesek kellenek”

Zsámbéki Gábor tévhitnek gondolja, hogy Magyarországon nem elég nagy az érdeklődés a kultúra iránt. Más országokkal szemben feltűnően nagy hazánkban a kultúra iránti éhség – már csak azért is, mert a kultúra hosszú éveken keresztül menekülésül szolgált, fogódzót kínált, teljesen felborult értékrendeket rakott helyre. - Ha kevesen néznek meg magyar filmeket, akkor nem a közönséget kell lecserélni – mondta el Szabó István. – Meg kell tanulni, mi az, ami érdekli a közönséget. Ma az amerikai filmek mind győzteseket mutatnak be, olyan embereket, akik egyedül voltak, harcoltak, győztek. Európában ellenben a történelem legszörnyűbb évszázada van mögöttünk, mi csak bukások történeteit tudjuk elmesélni. Jelenleg nincs olyan európai filmszínész – talán az egyetlen Depardieu-t kivéve, aki a győztest, az utcagyerekből lett államférfit jeleníti meg – aki kedvéért bemennek az emberek a moziba. Meg kell találnunk a nézők elé állítandó hősöket.
Egy egészen más gondolkodásmódot kell megtanulnunk: hosszú távra kell terveznünk – mondta el Koltai. Most belépünk egy nélkülünk is működő rendszerbe, ahol meg kell találnunk a helyünket, és ahová be kell illeszkednünk.