A nyugdíjrendszer szinte valamennyi európai országban átalakításra szorul a gazdasági és demográfiai folyamatok miatt. Az államok többsége a magán megtakarítások felé tereli a polgárait: már hét olyan európai ország van, ahol az időskori jövedelem 40 százaléka származik a nyugdíjas korig félretett tőkéből. Angliát szokták ebből a szempontból mintaként emlegetni, mivel a szigetországban négyféle magán-nyugdíjpénztári megtakarítás közül választhat a lakosság.
Jóllehet a kormány a nyugdíjrendszer egykori második pillérét felszámolta, a magán-nyugdíjpénztárak továbbra is megpróbálnak talpon maradni és talán egyszer újból tagokat toborozni, immár önkéntes alapon, a tudatos választásban bízva. Létezik az önkéntes nyugdíjpénztári ág, a nyugdíj-előtakarékossági számla és a kevesek által ismert foglalkoztatói nyugdíj is (erről itt olvashat bővebben). Lehetőség van Magyarországon is az öngondoskodásra, a lakosságnak mégis csupán csekély százaléka tesz félre nyugdíjas korára. Ráadásul egy korábbi Aviva kutatás rámutatott arra is, hogy 25-34 évesek 65 százaléka elutasítja a havi rendszeres nyugdíjcélú megtakarítást, és inkább rövid távra fektet be. Az okok között valószínűleg a szabályozás kiszámíthatatlansága is szerepel.
A hosszú távú lakossági megtakarítások ösztönzése kisebb-nagyobb intenzitással megjelent a hazai szabályozásban, azonban az elmúlt tíz évet alapul véve elmondható, hogy a megtakarítási időtávval nem volt összhangban a változások gyakorisága. Nem nevezhető kiszámíthatónak és konzekvensnek az a pálya, amelyet a szabályozás befutott, pedig a megtakarítások hatékony ösztönző rendszerének ez lenne az egyik alapfeltétele - véli az ING Biztosító és az RSM DTM Zrt.
Termék függő szabályozás
A nyugdíj és más célokra is felhasználható megtakarítások között az életbiztosításokra is előszeretettel épített a magyar lakosság, főként akkor, ha valamilyen kedvezmény is támogatta az előtakarékosság valamely formáját. Egy pillantást vetve az elmúlt tíz év sok kunkorral tarkított pályájára, egy konzekvencia azonnal levonható: a megtakarítási időtávval nem volt összhangban a szabályozás változásának gyakorisága.
– Elsősorban a hosszú távú kiszámíthatóság megteremtésére lenne szükség, amely e megtakarítások növelésére is jótékonyan hat – emeli ki Kovács Zsolt, az ING Biztosító elnök-vezérigazgatója. Szerinte fontos a tervezhetőség mind az egyének szintjén, mind makrogazdasági szempontból. A hosszú távú befektetések hatékonysága miatt pedig fontos a felkészült tanácsadói partner is, akinek ezen időtávon kell az ügyfél döntését felelősen támogatnia, az adott jogszabályi keretek ismeretében.
A szakember példaként a az élet- és nyugdíjbiztosítást említi. 2001-ben a befizetett összeg ötödéig – de legfeljebb ötvenezer forintig – adókedvezményre voltak jogosultak a magánszemélyek, s az életbiztosítási célú befizetések hozama is adómentes volt. 2003-tól megemelkedett az igénybe vehető adókedvezmény mértéke, immár százezer forintra növekedett az értékhatár, illetve további 10 százalék adókedvezmény járt a díjnövekmény után. 2005-től már csak 6 millió forintos jövedelemkorlátig járt ezen adókedvezmény, ráadásul a többi adókedvezménnyel összevonva húzta meg a szabályozó a százezer forintos felső limitet.
Szűkítette a kedvezmények körét a 2006. augusztus 31-től bevezetett 20 százalékos kamatadó, amely az életbiztosítások hozamára is vonatkozott. A következő évben az adókedvezmény jövedelemkorlátja 3,4 millió forintra csökkent, ezt kompenzálta kissé, hogy az adókedvezményt a befizetett díj 30 százalékáig lehetett igénybe venni 2009-től. Új fejezet kezdődött 2010-ben, amikor megszűnt az életbiztosítások adókedvezménye, a hosszú távú elkötelezettség ösztönzése abban nyilvánult meg, hogy a kamatadó felére csökkent az ötödik év után, és adómentessé vált a tízedik évet követően.
Így lehet ösztönözni
Magyarországon egyértelműen befolyásolják a kedvezmények a megtakarítási hajlandóságot. A rendszeres elő-takarékosságon alapuló felhalmozás ösztönzése megvalósulhat adókedvezmény, a hozam adómentessége, vagy állami kiegészítés formájában is. Utóbbi szélesebb kör számára biztosíthat valós alternatívát, mint az adóalap csökkentése, mint ahogyan az a lakás-takarékpénztári kedvezménynél is sikerrel megvalósul, ahol a rendszeresen félretett összegekhez kapcsolódik az arányos állami támogatás.
– A hosszú távú megtakarításra ösztönző adókedvezmények hátulütője, hogy szja-kötelezettség nélkül nem kihasználhatók, ami - figyelembe véve például a családi kedvezményt - jelentős rétegeket üthet el a kedvezmény igénybevételétől, ezért érdemes más megoldást is keresni, ha szélesíteni kívánjuk az ösztönzöttek körét - véli Hegedüs Sándor, az RSM DTM Zrt. adópartnere.
A szakember elmondta: a hosszú távú tartalékképzés során érdemes a megtakarítások időtartama és célja alapján differenciálni, ezektől függő ösztönzőket bevezetni, és egységesen kezelni a különböző formákat, e paraméterek függvényében.
Lendíthet a lakossági megtakarításokon, ha a támogatások nem egyedi termékhez, hanem a megtakarítási időtávhoz kapcsolódnak. A hozam hosszú távú lépcsőzetes adókedvezménye, illetve adómentessége - az szja-kötelezettségtől és a jövedelemtől függetlenül - az időtávot veszi figyelembe, tényleges igénybevételét a magánszemély szándéka és lehetőségei határozzák meg.
– Ennek érdekében a szabályozásnak terméktulajdonságokat és betartandó célokat kellene meghatároznia, és nem egy-egy terméket definiálnia. Ezzel a piaci innováció új lendületet kaphatna, a kötelező, egységes, teljes körű és közérthető informálással pedig biztosítható lenne az átláthatóság is - összegzi Hegedüs Sándor.
