A globális versenyhelyzet és a globális kihívások a vállalatirányításban is új dimenziókat nyitottak. Mondhatjuk, hogy a szükség szülte azokat a megoldásokat, amelyek mára szerves részévé, sőt nélkülözhetetlen elemévé váltak a vállalatvezetésnek. De a talpon maradáshoz nem csak új eszközök kellenek. Másfajta irányításra, új képességek felszínre hozására is szükség van. És ahogyan a világ halad előre, úgy változik – mélyül, és földrajzilag távolodik a cégtől – az outsourcing tevékenység is, a globális világ vállalatainak hatékony működési alternatívája.

Specializált tudás

McDonald’s még úgy gondolta: akkor lesz a legsikeresebb a gyorséttermi vállalkozása, ha a hamburgerbe kerülő húst is maga állítja elő, olyannyira, hogy a szarvasmarha tenyésztésétől sem riadt vissza. Ha ma így próbálna meg működni egy vállalat, nem telne bele egy év, és bezárhatná a kapuit.

A gyorsan fejlődő világban az igények is folyamatosan változnak, ami a naprakész, specializált tudás felértékelődéséhez vezetett. Hogy ezzel egy vállalat lépést tartson, az mind az eszköz-, mind a humánerő-állományt tekintve hihetetlenül magas költségeket jelent, és szaporodó adminisztratív munkafolyamatokat igényel. Ráadásul a fokozódó versenyben a cégek rákényszerülnek, hogy költségeiket minél alacsonyabb szinten tartsák.

Ez a folyamat vezetett a tevékenységek egyre szélesebb körű kihelyezésének gyakorlatához. Mert – ahogyan Najah Naffah, az EDS regionális igazgatója fogalmaz – van, aki jobban, olcsóbban, egyszerűbben elvégzi a feladatot.

Az outsourcing mégsem ennyire egyszerű. A vállalat tevékenységéhez minél szervesebben tartozó feladat kerül át egy másik céghez, kettejük kapcsolata annál inkább kezd hasonlítani egy házasságra. Úgy harminc évvel ezelőtt jött létre Amerikában az első, informatikára vonatkozó szerződés. Ez volt ugyanis az az ágazat, amely nélkül a cégek nem maradhattak talpon, és ami egyáltalán nem tartozott a fő tevékenységükhöz, viszont könnyen standardizálható folyamatokat takart. A technológiák azután gyorsan fejlődtek, a vállalatoknak pedig komoly kihívást és anyagi terhet jelentett ezzel lépést tartani. Ma a világpiacon nyolc-tíz nagy outsourcer szolgáltat a legnagyobb cégeknek, és az ágazat még mindig évi öt-hat százalékos növekedéssel számol. Az európai cégek összesen 55 milliárd dollárt költenek IT-kihelyezésre, szemben a 313 milliárd dollárnyi IT-re fordított kiadással.

Ami kiadható, és ami nem

Ma már azonban messze nem csak az információtechnológia kiszervezéséről van szó. Egy cég elsődleges feladatához, a termelésnek a megvalósításához számos kiegészítő tevékenység járul, a beszerzéstől kezdve a munkaerő-nyilvántartásig, a számviteli feladatokig, a vevővel való kapcsolattartásig. Mindez körülbelül az éves bevétel 50 százalékát emészti fel – hangsúlyozza Najah Naffah, és hozzáteszi –, az üzleti folyamat outsourcingjára (BPO) ezzel szemben a 7–15 százalékát fordítják. Ez az elnevezés tág tevékenységi kört takar, és joggal merül fel a kérdés, hogy melyek azok a munkák, amelyek átadhatók más cégnek anélkül, hogy sérülne a vállalat önállósága és döntési hatásköre. A regionális igazgató sem a mindent kihelyezés mellett érvel, a tranzakció típusú tevékenységek – ilyen az üzleti folyamatok fele – viszont veszély nélkül specializált szolgáltatóra bízhatók.

Más kérdés a döntéshozás, amely az EDS kutatásai szerint úgy 35 százalékát teszi ki a tevékenységeknek. Ebben az esetben a szakértő a részleges kiszervezést javasolja. A piramis csúcsán a stratégiaalkotás áll. Ez persze mindig házon belül marad, de konzultációs partnerként a szolgáltató ebben az esetben is értékes információkkal segítheti a vállalati döntéshozókat. Ez a metodika igaz akár a humánpolitikát, akár a pénzügyi, akár a kereskedelmi osztályokat nézzük: a rutinszerű, standardizált feladatok leválasztásával nő a hatékonyság, nem sérül a kontroll, és a vállalat nagyobb erővel tud stratégiai üzletágára koncentrálni.

Cél-e a megtakarítás?

A szorosan a fő üzletághoz nem tartozó tevékenységek kihelyezése tehát sok feladatot levesz a vállalat válláról, racionalizált, átláthatóbb működést eredményez, miközben a kiszervezett feladatok elvégzésének minősége is javulhat a szolgáltató vállalatnál felhalmozott specializált szakértelem révén. S bár szakértők folyamatosan hangsúlyozzák, hogy az outsourcing típusú szervezeti változások legfontosabb hozadéka nem a megtakarítás, hosszú távon ilyen hatása is lehet a standardok kialakítása és a mérethatékonyság miatt.

A tevékenységkihelyezés legújabb trendje viszont már ténylegesen a költségmegtakarításra irányul. Nem véletlenül. Az elmúlt években tapasztalt kedvezőtlen világgazdasági folyamatok közepette ez nemcsak hazánkban, hanem más országokban is középponti kérdés.

A feladat elvégzésének árát valójában az off-shore, vagyis az országhatáron kívülre kerülés csökkentheti – állítja Najah Naffah, utalva a munkaerő és a járulékos kiadások költségének a világban meglévő jelentős különbségeire.

Az elmúlt években végbement technológiai fejlődés mára lehetővé teszi, hogy a globális outsourcingszolgáltató – a minőségcsökkenés veszélye nélkül – olyan országba telepítse a tevékenységet, ahol a szakképzett munkaerő relatíve olcsón áll rendelkezésre. Ezt egyelőre legtöbbször a már outsourcingszerződéssel rendelkező ügyfelek kérik: szerződésben kiköthetik, hogy melyik országból irányíthatják IT, call center vagy éppen pénzügyi feladataikat. A Forrester Research becslése szerint 2015-ig 3,3 millió munkahely kerül át ily módon Amerikából Indiába. És egy másik szám: 2008-ra világszerte legalább 275 ezer telekommunikációs állás költözik külföldre.

India az első helyen

Az A.T. Kearney tanácsadó cég március 31-én közzétett felméréséből kiderül: a vállalatokat erősen foglalkoztatja ez a kérdés, a célország kiválasztása pedig ma már egyre komplexebben történik. Az amerikai tanácsadó a munkaerő költsége, rendelkezésre állása és szakképzettsége, valamint az országok gazdasági környezete alapján állította fel a sorrendet.

A felmérés tapasztalatai arra is rávilágítottak, hogy az off-shore outsourcing úttörői egyelőre többországosstratégiát követnek a kockázatok megosztása érdekében, ám jelenleg India a legnépszerűbb a tevékenységkihelyezés szempontjából. Az indiai BPO-iparág körülbelül 1,2 milliárd dollár bevételt eredményezett 2003-ban, és az elkövetkező tíz évben ez az összeg meghaladhatja a 15 milliárd dollárt. Igaz, ez idő alatt az országnak számos versenytársa felzárkózhat. Második helyre került Kína, majd őt követi Malajzia és Csehország.

Az angol és amerikai nagyvállalatok Indiát preferálják az ottani munkaerő tökéletes angoltudása miatt. Sok vállalat, bár külső cégre bízza ügyfélkapcsolati tevékenységeit, mindezt továbbra sem kívánja nyilvánossá tenni. Így például, ha egy amerikai bank ügyfele felhívja a call center számát, egy angol nevű, kis akcentussal beszélő, kedves hang jelentkezik a vonal másik végén, holott a hívás valójában Indiába futott be, és a telefon másik végén egy jól – speciálisan erre – képzett indiai hölgy vagy úr képviseli az amerikai céget.

Az európai – különösen a német – vállalatok számára a kelet-európai országok tűnnek az egyik legkedveltebb regionális – vagy ahogyan egyre gyakrabban nevezik, near-shore – célországnak. Igaz, Indiához képest itt magasabb – közel ötszörös – a munkaerő költsége, de a meglévő kulturális hasonlóság, a földrajzi közelség, a szakképzett munkaerő, valamint az ismert jogi és gazdasági környezet vonzóvá teszi a régiót a kontinens vállalatai számára.

A világ egyik vezető outsourcere, az EDS jelenleg 12 ezer embert foglalkoztat shore helyszínen, azaz egy adott országban a határon túl működő vállalat számára végeznek munkát. Pár éven belül a vállalat szerint ez a szám az egyharmadával nőhet. Ma az EDS közel 20 ezer General Motors-dolgozó bérelszámolását végzi hazánkban, a GE pedig az európai gyártó létesítményeiből (Rüsselsheim, Bochum, Zaragoza, Bécs) helyezte Vasvárra adatbeviteli, iratkezelési, valamint archiválási tevékenységeit. De Magyarországra került többek között az esseni székhelyű ThyssenKrupp, a világ egyik legnagyobb acélipari gyártó és forgalmazó vállalatának szkennelési, a Callino adatérvényesítő, a Tenovis és az Opel Southeast Europe elektronikus archiválási, illetve a IATA – a világ legnagyobb légitársaságai által létrehozott szövetség – repülőjegy-feldolgozási tevékenysége is.

Magyarország hátrányban

Magyarország mégis viszonylag hátra került az A.T. Kearney rangsorában: a régióban nemcsak Csehország, hanem Lengyelország is megelőzte. Ez utóbbi a magasan képzett, tudományorientált munkaerő széles körű rendelkezésre állásának és a külföldi beruházásokat erősen támogató kormányzati attitűdnek köszönheti tizedik helyét.

Kelet-Európa csillaga – ebben a pillanatban úgy tűnik – Csehország. A versenyképes infrastrukturális költségek, a stabil gazdasági környezet és az idegen nyelvet beszélő, képzett munkaerő megléte rendkívül vonzóvá teszi a multinacionális vállalatok számára. A közelmúltban az IBM, a Sun Microsystems és a Symbol Technologies itt alapította meg IT- és üzleti támogatások outsourcing-központját, a DHL pedig hivatalosan is bejelentette, hogy Prágában nyitja meg európai IT-szolgáltatásainak központját.

A jövőben azonban a rangsor könnyen változhat. Mindez attól is függ, hogy az uniós csatlakozást követően melyikünk tud majd leggyorsabban alkalmazkodni az új körülményekhez.