Az „Ön mit lát 30 év múlva” címet kapó beszélgetés témáját a Groupama 1000 fős mintán alapuló reprezentatív kutatása adta, mely az álmaink és a realitás közötti eltéréseket boncolgatta. A Jakupcsek Gabriella vezette kerekasztal-beszélgetésben Geszti Péter zenész, reklámszakember mellett olyan szakértők is részt vettek, mint Szvetelszky Zsuzsanna szociálpszichológus, Kurucz Imre, az NRC Marketingkutató Kft. kutatási igazgatója, és Halasi Melinda, a Groupama Biztosító értékesítés támogatási főosztályvezetője.
A többség passzív pihenésre számít
Az emberek többsége klasszikusan képzeli a munka utáni éveket, 80 százalék több időt töltene a családjával, és még többen szeretnének többet tévét nézni és olvasni. Legalábbis ezt tartják reálisnak. Az utazgatással töltött nyugdíjas éveket már csak 46 százalék tartja megvalósíthatónak az anyagiak miatt, de még ennél is szomorúbb, hogy mindössze 56 százalék tartja elképzelhetőnek, hogy idős korában megengedheti magának a színházba járást. A szerénynek tűnő elképzelések ellenére közel sincs összhang a magyarok ideálisnak tartott nyugdíj mértéke és a valóság között. Nyugdíjjal kapcsolatos pesszimizmusunkat a rendszerváltást követően elterjedt, be nem jelentett munkák tömkelege csak tovább növelte – hívta fel a figyelmet a jelenleg aktív dolgozók egyik legnagyobb problémájára Szvetelszky Zsuzsanna.
A fiatalok aktívabban képzelik el nyugdíjas éviket, új nyelveket tanulnának, új sportokat próbálnának ki. Abban egyetértettek a beszélgetés résztvevői, hogy sok dolgot nem tudunk megtenni aktív dolgozóként, de hogy idős korunkban, mit lesz lehetőségünk megtenni, azt most tudjuk eldönteni.
A mai fiatalok tudatosabban készülnek a nyugdíjas évekre
A 30 év alattiak 27 százaléka már készül a nyugdíjas évekre, ami jóval magasabb arány, mint tizenöt-húsz évvel ezelőtt. Ugyanez az arány ma a 30-39 éves korosztályban 31 százalék, és 28 százaléka kezd el takarékoskodni negyvenes korosztálynak. Átlagosan 36 évesen kezdünk el félretenni, ami, a jelenleg várható nyugdíjak mértékét nézve szükségszerű is.
A nyugdíjcélú takarékoskodásnak azonban nem csak motivációi, hanem gátjai is vannak. A megkérdezettek 55 százaléka havi pár ezer forintot sem tud félretenni, 37 százalék pedig autóra vagy lakásra gyűjt inkább. A legtöbben az állami nyugdíjrendszer kiszámíthatatlansága miatt kezdenének megtakarítani.
Geszti Péter kiemelte, hogy kultúránkból hiányzik az előre gondolkodás. Reklámszakemberként rengeteg olyan céggel találkozott, mely a márkaépítés helyett az adott 1-2 évre kitűzött célokra koncentrált csak, és a mostanában oly divatos „éljük meg a pillanatot” mondás sem arra ösztökéli a társadalmat, hogy a nyugdíjas évekre gondoljanak. Elmondható, hogy jobb szeretünk arra koncentrálni, amit most megtehetünk, mint arra, amit 20-30 év múlva. Ez annak is köszönhető, hogy a megkérdezettek 27 százaléka gondolja úgy, hogy addig emelik a nyugdíjkorhatárt, hogy azt végül vagy meg sem éli, vagy csak nem lesz elég ideje felhasználni a félretett pénzét.
100 ezer a difi
Az álom a 200 ezer forintos fizetés, és az ezzel egyenértékű nyugdíj. Az ideális nyugdíj a megkérdezettek válaszai szerint 198 ezer forint lenne, és 218 ezer forintos utolsó havi jövedelemmel kalkulálnak. Ezzel szemben a fiatalok 11 százaléka nem is számít már semmilyen nyugdíjra, míg a legbizakodóbbak aránya 6 százalék. A valóság várhatóan a kettő között lesz. A jelenleg várható állami nyugdíj mértéke átlagosan 100 500 forint.
Az biztos, hogy ha mai fiatalok elképzései szerinti, aktív nyugdíjas éveket szeretnénk, akkor minél korábban el kell kezdeni ehhez spórolni, mert a realitás egyelőre a színházba járáshoz is kevés.
