Több mint száztíz évvel ezelőtt, 1898-ban jött létre a mai Hangya Szövetkezeti Együttműködés őse, hasonló gazdasági körülmények között, mint amit mostanság tapasztalni. Akkor mintegy 2000 szövetkezet működött, és ennek révén kivirágzott a hazai gazdaság. Ma 200 hangya szövetkezet működik országosan.

Európában sokkal jobban kihasználják a szövetkezés előnyeit

A Hangya Szövetkezeti Együttműködés 200 szövetkezetet tömörít, száz éve még 2000-et Kép: SXC

Magyarországon a szövetkezeti szektor legfeljebb 1-1,5 százalékkal részesedik az ország GDP-jéből, míg Franciaországban a legnagyobb szövetkezetek éves árbevétele eléri az ország árbevételének 28 százalékát. Ma a magyar lakosság 8 százaléka tagja valamilyen szövetkezetnek – az európai átlag 16 százalék –, miután a rendszerváltáskor működő közel 7000 szövetkezetből mindössze 2959 maradt: a 3500 ipari szövetkezetből 2868, az 1261 mezőgazdasági és halászati szövetkezetből 945, a 273 fogyasztási szövetkezetből 119 eltűnt húsz év alatt, derül ki az Országos Szövetkezeti Tanács (OSZT) Szövetkezeti Kutatóintézete által 2012-ben készített háttértanulmányból – írta korábban a Piac&Profit.

„A hangya szövetkezetek először fogyasztási szövetkezetnek jöttek létre 1898-ban, akkor a szövetkezetbe mindenféle terméket lehetett bevinni, és először – szinte barterjelleggel – csereberélgetni, azután, ahogy bővült a termékkínálat, úgy alakult ki erre a sajátos boltrendszerre jellemző termékpaletta” – mondta Szeremley Béla, a Hangya Szövetkezeti Együttműködés elnöke a GazdaságTV-nek adott interjújában.

19. századi franchise

„Mai szóval az akkori rendszert franchise-jellegűnek mondanánk, hiszen különböző tulajdonosok alatt működő üzletek ugyanúgy voltak kialakítva, és ugyan a helyi sajátosságoknak megfelelő termékkínálattal is rendelkeztek, azonban a berendezés, illetve a terméktípusok sok tekintetben hasonlítottak” – emelte ki az üzletember.

A Hangya „csúcsán” 700 ezer tagot számlált, amelyeket több mint kétezer szövetkezet tömörített a mai Magyarország területén. A tagság harminc konzervgyárral, húsz feldolgozóüzemmel és közraktározási lehetőségekkel biztosította azt a lehetőséget is, ami a mai magyar foglalkoztatásban is gondot okoz. „Ebben a rendszerben részfoglalkozású, kisebb földterülettel rendelkező emberek is méltányos jövedelemhez juthattak, az üzleti szolidaritás elve alapján” – mondta Szeremley. A megújult Hangya hat év szervezőmunkát követően 1998-ban jött létre, az Együttműködés ma 200 szövetkezetet tömörít, amelyek az ország minden megyéjében megtalálhatók valamilyen formában, a termelőhelyi adottságoknak megfelelően. „Ez a 200 szövetkezet 20 ezer tagnál is többet számlál” – mondta a szervezet elnöke, aki szerint azok az alapgondok, amelyek száz évvel ezelőtt megvoltak, ma is léteznek. Akkor a nagybirtokok, most a multinacionális cégek szorításában van az ország, és nehezen eladhatók, nem versenyképesek a magyar termékek.

„Mezőgazdasági termékekből egyre kevesebb is van, részben azért, mert a régi jó magyar márkaneveket a külföldi cégek felvásárolták, így nagyon sok olyan márkánk, amiről azt hisszük, hogy magyar kézen van, a valóságban külföldi tulajdonú, ahol a vállalatok otthon adóznak, és innen viszik ki az eredményeket. A másik ok pedig, hogy a multinacionális cégek külföldi árukat hoznak be, lenyomják a belföldi árakat, és gyakran silányabb és ellenőrizhetetlenebb körülmények között jut el ide, miközben a magyar áru nem jut be a boltokba. sajnos magyar termékekből is hiány van, szükség lenne arra, hogy több magyar termék, magyar brand legyen itthon” – vélte a Hangya Szövetkezeti Együttműködés vezetője.

Nincs valódi integráció a gazdaságban

Pedig a szövetkezeteknek nagyon jelentős szerepük lehetne a hazai rendkívül alacsony foglalkoztatottság növelésében. Az OSZT nemrég kidolgozott stratégiája szerint a szövetkezés a munkanélküliség világában valódi alternatíva lehet a társadalmi bajok orvoslásában. Ma a tízmillió lakosból mindössze 1,8 millióan termelnek hozzáadott értéket. Több mint 400 ezer a tartósan munkanélküliek száma, a feketegazdaságban keresőké pedig 600 ezer körül van.

A rendszerváltás előtt az áfészek például a mezőgazdasági tevékenységet is integrálták a kereskedelmi tevékenységbe. A mezőgazdasági szakcsoportok között volt sertéstenyésztő, méhész, mezőgazdasági termelő. Az értékesítési szövetkezet biztosította a feltételeket a termeléshez – egyebek közt előleget adott –, majd átvette az árut. „Az áfészek saját vágóhídján közel negyvenezer sertést vágtak egy évben, és előállítottunk feldolgozott termékeket is. A szövetkezet adta a malacot, amit a háztáji gazdaságban felhizlaltak, majd elhozták a vágóhídra, ahol kifizették az árát. A felvásárlási és termékértékesítési tevékenységünk keretében takarmányt is biztosítottunk. A kistermelő tehát az élőmunkát adta, amelyért a kereskedelmi szövetkezet fizetett. Most nincs ilyen együttműködés, és sajnos a Darányi Ignác Tervben sem jelenik meg a kormányzati szándék, amely ilyen integrált működés kialakítását célozná” – mondta el Zs. Szőke Zoltán az Általános Fogyasztási Szövetkezetek és Kereskedelmi Társaságok Országos Szövetsége (ÁFEOSZ) elnöke korábban a Piac&Profitnak.