A 20. században az európai piac hatvan százalékát a magyar gyógynövény-szegmens látta el alapanyaggal. Ma viszont a korábbi 42 ezer hektár helyett 19 ezer hektáron folyik a termesztés a mák, a mustár és egyéb ipari növényekkel együtt. A világban érvényesülő tendencia ezzel épp ellentétes. „Nincs olyan fogyasztási szegmens, ahol ne találkozna az ember a gyógynövényekkel. A kereslet növekedésére válaszul az ágazat kibocsátása világpiaci szinten nő, ezzel azonban a magyar vertikum nem tudott lépést tartani. A magyar termelés csökken, és ha nincs alapanyag, a feldolgozók sem tudnak dolgozni” – mutat rá Czirbus Zoltán, a Gyógynövényszövetség és Terméktanács elnöke.
Elsősorban a tőlünk keletebbre és délebbre fekvő országok szakítanak egyre nagyobb szeletet a tortából. Olcsóbban, hatékonyabban gazdálkodnak, amivel a magyar ágazat nem tud versenyezni. Egyrészt olcsóbb munkaerő végzi a rendkívül kézimunka-igényes termesztési és gyűjtési munkákat, és a klimatikus viszonyok is sokszor versenytársaink mellé állnak. Bulgáriában egy átlagos nyári napon egy sátor alatt megszáradnak a növények, míg nálunk szárítót kell igénybe venni.
„Az éghajlatunkon nem lehet módosítani, de a versenyképességünket hátrányosan befolyásoló más tényezőkön igen. Az elismert magyar vetőmag kevés, a kereskedelemben kapható fajtaválaszték szűkös, vagy csak korlátozottan elérhető, a meglévő termesztési technológiák elavultak, újak pedig alig vannak” – sorolja Czirbus Zoltán.
A Gyógynövényszövetség és Terméktanács akcióterve újra növekedési pályára állítaná az ágazatot. Fő feladatokként a szervezet elnöke a fajták és technológiák között tapasztalható hiányosságok kiküszöbölését, korszerűsítését, illetve új technológiák létrehozását, a termesztés műszaki színvonalának és a K+F ráfordításnak az emelését jelölte meg. A kormányzat pedig jogszabályi harmonizációval, egyes esetekben a jogszabályok módosításával, illetve célzott pályázatok kiírásával lendíthetne az ágazaton. A háztáji termelés is fokozható lenne.
Mostanában a világpiac is változik: régiós versenytársainknál megnőtt az élőmunka ára, a nagy gyógy- és fűszernövény-termelő Egyiptomban pedig az elmúlt évek politikai bizonytalansága rontotta az eredményeket. Érdemes hát gyógynövénytermesztésbe fogni?
Kérdés, hogy tudjuk-e biztosítani a megfelelő hozamot és egységnyi területen a bevált gabonafélékkel és a klasszikus ipari növényekkel azonos mértékű árbevételt. Az érdekképviselet elnöke szerint azt is alaposan meg kell gondolni, hogy mit termesztünk. Vannak slágernövények – most a citromfű és a levendula –, de érdemes azt figyelni, aminek stabil piaci ára van.
