A 2012. nyári feldolgozóipari konjunktúrateszt az 1992 óta tartó története során a legtöbb mutató esetében történelmi mélypontot ért el. A legrosszabb indikátor a vállalatok jelenlegi helyzetét mérő mutató, amely 2012 júliusában mindössze 26 pontot mutat (0-100 terjedő skálán). A kilátásokat jellemző indikátor is csak árnyalatnyilag marad el a válság idején mért szinttől, jelenleg 36 ponton áll. A termelési prognózisok pontosan a 2009-es válság szintjén vannak. A belföldi rendelésállomány történelmi mélyponton, 11 ponttal zárta az elmúlt negyedévet, ami gyakorlatilag a belföldi piac befagyását jelenti. Az export rendelésállomány a stagnálást jelentő 50 ponton áll, ami ugyan jelentősen jobb, mint a válság idején mért 30 pont körüli szintek, de nagyon kevés olyan vállalat van jelenleg (arányuk közel megegyezik a 2009-ben mérttel) amely az export bővülésére számít.
A forint első félévi gyenge árfolyamának az exportra gyakorolt pozitív hatása ugyan nyáron kitartott, ám ez őszre megszűnhet. A kapacitáskihasználtság jelenleg még a jelen körülmények között kedvezőnek tekinthető 66%-os szinten mozog, ám emelkedni kezdett az alacsony kapacitás-kihasználtságú vállalatok aránya.
A feldolgozóipari vállalatok saját helyzetértékeléséből és a kilátásokból összeálló konjunktúra barométer értéke 31 pont, ami 3 ponttal kevesebb, mint az eddigi legalacsonyabb érték, amit még 2009-ben mértünk. A különbség az exportőrök javára a nem exportálókkal szemben még létezik, ám az olló egyre szűkebb. A legrosszabb helyzetben a mikrovállalkozások vannak, az ő kilátásaikban tulajdonképpen nem található pozitív elem. A 10 főnél többet foglalkoztató vállalatok eközben vegyesen állnak, a legtöbbjük stagnál, ám 11-50 illetve a 250 fő felett foglalkozató vállalatoknál a helyzet valamivel rosszabb, mint az 50-250 fős cégeknél, ahol azért akadnak jó mutatókkal rendelkezők.
A kilátásokat leíró kompozit mutató, a bizalmi index továbbra sem képes elmozdulni a gödörből. Bár a mutató értéke 38 pont, ami 3 ponttal magasabb, mint az eddigi legalacsonyabb érték, a szezonálisan kiigazított index továbbra is történelmi mélyponton van.
A különbség a válság idején mért bizalmi indikátorok és a mai mutató között az, hogy a gazdasági krízis gyors lefolyású volt, és a kilátásokban csupán egy 2-3 időszakán át tartó egyszeri sokkot okozott a feldolgozóiparban. A jelenlegi helyzet azonban másnak tűnik. Míg a válság idején a bizalmi index 4 negyedév alatt vissza tudott mozdulni 50 pont felé, úgy, hogy már fél év után emelkedésnek indult, addig 2011 júliusában 51 pontról 40 pontra eső bizalmi index azóta is folyamatosan csökken.
A termelésbővítést akadályozó tényezők közül változatlanul a kereslethiány, azon belül is elsősorban a belföldi piacon tapasztalt kereslethiány jelenti a legkomolyabb akadályt. Második-harmadik akadályozó tényezőként a gazdasági környezet bizonytalanságát és a nem világos gazdasági rendeleteket jelölték meg a feldolgozóipari vállalatok. Rendkívül kedvezőtlen jelenség, hogy egymás után immár negyedik alkalommal jelenik meg a nem világos gazdasági rendeletek, mint a termelésbővítést akadályozó tényező a harmadik helyen, megelőzve a finanszírozási problémákat is. Bár a kettő közötti különbség csekély (mindössze 6 pont), fontos tulajdonsága a jelenlegi magyar piacnak, hogy a 3 legproblémásabb területből kettő az üzleti és a szabályozási
