A pénzügyi kultúra területén eléggé jártasnak vélt brit lakosság körében végzett felmérés szerint a munkavállalók döntő többségének fogalma sincs a családi költségvetésről, nem végeznek havi, éves elszámolást (nem vezetnek könyvelést) a család működésével kapcsolatban. Ez nem azt jelenti, hogy nem kalkulálnak, számolnak a kiadások során, nem próbálnak meg "beleférni" a családi büdzsébe, de végeredményben, nem sokban különböznek az átlag magyar fogyasztótól, aki az áruvásárlási kölcsön felvételekor leginkább a havi törlesztőrészletet nézi, nem igazán érdekli a kamat nagysága, a hitel típusa, futamideje, a törlesztés során kifizetendő teljes összeg nagysága.

Képzeljük el családunkat mint egy vállalkozást, amelyik saját érdekében éves (vagy akár 5-10 éves) tervet készít a kiadásokról/bevételekről: állandó és változó költségek (MEGTAKARÍTÁSOK/BEFEKTETÉSEK(!), közüzemi díjak, távközlés, étkezés, ruházkodás, tanulás, szórakozás, illetve a havonta/évente szabadon elkölthető jövedelem - amit eldobható jövedelemként (jaj!) szoktak idézni -, valamint az ezeket finanszírozni hivatott bevételekről (fizetés, prémium, osztalék, kamat, ingó-ingatlan eladás stb.).

Tegye a szívére a kezét a tisztelt olvasó, és vallja be töredelmesen - legalább önmagának: csinált valaha ilyet? Sovány vigasz, hogy a britek sem csinálnak... Fogyasztóvédelmi szervezetek a hatóságokkal karöltve felvilágosító kampányt indítottak annak érdekében, hogy a családok tudatosan kezdjenek foglalkozni a CSALÁD Kft. pénzügyeivel. Nyomtatványokon, ismeretterjesztő füzetekben igyekeznek bemutatni az egyszerű könyvelés alapjait, rávenni a családokat arra, hogy írják fel kiadásaikat, bevételeiket - tervezzék tudatosan az életüket, a családi gazdaságot.

Szinte hallom, amikor olvasás közben a legtöbben arra gondolnak, hogy valami hasonlót mi is csinálunk, nincs ebben semmi új, kár ezt ennyire bonyolítani, misztifikálni! A kevésbé tehetősek örülnek, hogy megélnek, a gazdagoknak meg amúgy sem kell számolgatniuk (sic!). A helyzet az, hogy a vállalatok döntő többségénél (mérettől, anyagi helyzettől függetlenül!) ha új vezetés -netán új tulajdonos - kerül a cég élére, szinte biztosan képes 3-6 hónapon belül 5-10 százalékos költségcsökkentést elérni különösebb megszorítások nélkül! Lényegében átnézi a működést, változtat a hagyományos beszerzési csatornákon, átgondolja a hiteleket és a befektetéseket és a fontosabb kiadásokat. Ha ugyanezt megtesszük a saját családi "főkönyvünkkel", meglepő dolgokat fogunk tapasztalni...

De hogy jön mindehhez a nagymama? Öngondoskodás kapcsán szinte kizárólag a nyugdíjakkal kapcsolatos borús kilátásokról szokás beszélni, aggódunk a hosszú távú megtakarítások hiánya miatt, és elszörnyedve számolgatjuk, mennyit kell (kellett volna!) megtakarítanunk ahhoz, hogy a "megszokott" életszínvonalon élhessünk nyugdíjas éveinkben is... (Ezüstös hajú, sima bőrű, mosolygós, utazós nyugati nagymama, ráncos, fáradt, aggódó - rosszabb esetben gyerekeit és unokáit is eltartani kényszerülő - keleti nagymama.)

Az öngondoskodás egyfajta szemléletet jelent: tervezzük meg az életünket, pénzügyeinket, optimalizáljuk adózás, örökösödés, életvitel szempontjából. Költsünk tudatosan, szerezzünk ismereteket a pénzügyi termékekről, szolgáltatásokról, vegyük igénybe szakemberek, tanácsadók szolgáltatásait - éljünk magabiztosan! A pénzügyi ismeretek nem bonyolultabbak, mint korunk korszerű autói, háztartási gépei, szórakoztató elektronikai cikkei. Ezekről mégis sokkal többet tudunk, beszélünk róluk egymás közt, utánaolvasunk. Próbáljuk megérteni az újdonságokat, többet tudni családi pénzügyeinkről, mint egy ötödikes... Ha megpróbáljuk egy külső könyvvizsgáló szemével átnézni a családi főkönyvet, a pénzügyi jelentést, akkor rá fogunk jönni, hogy van min változtatni, tudatosabbá, gazdaságosabbá tenni működésünket, és akkor nem csak az vezérli megélhetésünket, hogy havonta valahogy kijöjjünk a fizetésből, és azután majdcsak lesz valahogy... Nehogy már a lekvár tegye el a nagymamát!

Megjelent a Piac és Profit Magazin júliusi-augusztusi számában.