A vállalati hitelezés területén meghatározó kereskedelmi bankok, a Magyar Fejlesztési Bank és a Magyar Nemzeti Bank is úgy látja, kiszáradhat a vállalati hitelezés, bár az okokról megoszlanak a vélemények. A hitelkínálat szűkülése elsősorban a kkv-knak fáj.
A vállalati hitelezésért felelős banki vezetők szerint az elmúlt négy hónap alatt romlott a magyar vállalati hitelpiac állapota, és nem várható élénkülés a közeljövőben sem. 2011-ben körülbelül ugyanannyival esett vissza a kkv szektor hitelezése, mint a válság kitörését követő évben. A negatív külső és belső fejlemények hatása érhető tetten a KPMG vállalathitelezési hangulatindexének változásán: a hazai vállalathitelezési piac aktuális státuszát és a várható trendjeit jelző index értéke a júniusi +1,45-ös szintet követően októberre +0,1-re csökkent.
A KPMG - első, júniusi felmérését követően - ismét megkérdezte a vállalati hitelezésért felelős banki vezetőket a magyar vállalati hitelpiac jelenlegi állapotára vonatkozó véleményükről, illetve annak jövőbeli alakulásával kapcsolatos várakozásaikról. Az online megkérdezésen alapuló felmérésben hét, a vállalati hitelezés területén meghatározó kereskedelmi bank és a Magyar Fejlesztési Bank illetékes vezetője vett részt. A felmérésben részt vevő bankok együttes piaci részesedése 2010-ben meghaladta a 70 százalékot a vállalathitelezési piacon.
Tőke van, igény nincs
A bankok azt mondják, nincs forráshiány, de a rossz piaci kilátások miatt a kkv-k többsége nem hitelezhető. Mivel pedig a hitelképes cégek piaca sem bővül, igény sincs a fejlesztési forrásokra. Szűkült kereslet, így senki nem mer hosszú távú fejlesztésben gondolkodni. Pedig a kereskedelmi bankok ma már újból bővítenék az üzletágat. Dr. Tamás Gábor az UniCredit Bank vállalati üzletfejlesztésért felelős ügyvezető igazgatója is az igény hiányával magyarázza a gyenge statisztikát. – Bár a hitelezési mutatók romlanak, a helyzet ma mégis nagyon más, mint két évvel ezelőtt volt.
A bankrendszer az igényeket jóval meghaladó mértékben rendelkezik forrásokkal, keressük a kihelyezési lehetőségeket, de a kkv-k nagy része nem hitelképes. A pozitív perspektíváknak ma még csak az első jelei mutatkoznak, a fejlesztési tervek is egyelőre csak papíron formálódnak. A szegmens szereplőinek árbevétele többnyire csökkent, a piacai szűkültek, sok cég veszteségessé vált, a jövedelmezőség pedig hagyományosan alacsony maradt – sorolta a szakember lapunk kérdésre.
Szerinte a cégek többsége nem is mer fejlesztésben gondolkodni. A pénzintézetek többsége egybehangzóan állítja, hogy a válság előtt, alatt és ma is finanszírozná azt a céget, amelyiknek rendben van a tevékenysége, megfelelő az adósminősítése, van jövőképe és a cégvezetés valamint a bank egyaránt látja, hogy a felvett pénzt miből fogják előteremteni és visszafizetni. Az ördög azonban a részletekben rejlik: a válságot eddig túlélt kkv-k mutatói nem javulnak, a hitelezhető cégek száma körülbelül a felére vagy még kisebb hányadra zsugorodott a válság előtti évekhez képest.
– A 2009-es mérlegek alapján még finanszírozható vállalatok jelentős részéről is kiderülhet, hogy már nem azok. A belső fogyasztás stagnálása további aggodalomra ad okot. Ha az elkövetkező évben sem lendül fel a hazai kereslet, a válságot túléltek közül is sokan kihullnak a rostán – állítja Biczó Anikó, az Erste Bank kis- és középvállalati üzletág igazgatója. Mivel a források drágábbak és szigorodtak a kért biztosítékok is, még a hitelezhető cégek sem kapkodnak a külső forrásért. A tulajdonosoknak nagyobb súllyal kell a hitel mögé állniuk és a készfizető kezességvállalás is elvárás lett miután a múltbeli működési számok alapján nem egyértelmű, hogy teljesülnek-e a jövőre vonatkozó tervek.
A bankok a hiteligény alátámasztásához minden esetben hosszú távú szerződéseket kérnek, ilyet viszont ma senki sem ír alá szívesen. A bizonytalan piac miatt a potenciális vevő is nehezen szánja rá magát a többéves elköteleződésre. Ma a tulajdonosoknak minden téren nagyobb kockázatot kell vállalniuk. A pénzintézetek nem finanszírozzák azokat a beruházásokat, amelyekbe a vállalkozó nem tesz elegendő saját tőkét.
Vége az optimizmusnak
2009-ben és 2010-ben a magyar bankszektor vállalati hitelportfóliója a gazdasági válság hatására évi mintegy 5-10 százalékkal zsugorodott, miközben egyre nőtt a problémás hitelek állománya. Ilyen előzmények után a KPMG 2011 júniusában végzett felmérése során a banki vezetők még óvatos optimizmusuknak adtak hangot: a hitelezési feltételrendszer változatlansága mellett a hitelkereslet, illetve hitelezési hajlandóság kismértékű növekedését vetítették előre, és a hangulatindex +1,45-ös szintet ért el a -10-től +10-ig terjedő skálán.
2011 őszére viszont az index nulla közeli értékre csökkent - a folyamatosan romló külső gazdasági környezet, az exportnövekedés kifulladása, valamint a belső fogyasztás elhúzódó stagnálása rontotta a vállalatok növekedési és jövedelmezőségi kilátásait, emellett a magyar szabályozói környezet változása és a pénzügyi piacokon tapasztalható bizonytalanság szintén kedvezőtlen hatással volt a hitelezési aktivitásra, derül ki a KPMG felméréséből.
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) szerint működő vállalati hitelpiac nélkül nem lehet növekedési pályára állítani a magyar gazdaságot - derül ki a jegybank "Jelentés a pénzügyi stabilitásról" szóló összegzéséből. Nagy Márton, a jegybank pénzügyi stabilitási szakterületének igazgatója szerint is kiszáradhat a hazai vállalati hitelpiac. Az eddigi gazdasági növekedés is a hitelezés növekedése nélkül valósult meg, mivel a Magyar Nemzeti Bank adatai szerint a hitelállomány 400-450 milliárd forinttal csökkent. Amíg a válság előtti években, 2003-2008 között évi 10-20 százalékkal nőtt a vállalati hitelállomány, addig 2008 utolsó negyedéve óta folyamatosan, 5-10 százalékkal csökken, 2010 végén 5 százalékkal volt alacsonyabb a 2009. év véginél - az MNB adatai szerint.
Tőkehiány
Amíg korábban a bankok hitelezési hajlandósága - azaz, hogy nem akartak hitelt nyújtani - magyarázta a hitelezés visszaesését, az utóbbi időben a bankok hitelezési képessége a nagyobb korlát. (A válságra válaszul mindenki visszafogta a hitelezést.) Az utóbbi a bankok romló tőkehelyzetével függ össze. A jelentés szerint a magyar gazdaságot egyszerre érintő külső és belső sokkok apasztják nagy mértékben a bankok tőketartalékát. A banki hitelkínálat szűkülése miatt elsősorban a kis- és középvállalati szektor szenved, mivel ennek a szektornak a hitelképességét szűri meg erősen a bankrendszer, ami a szigorúbb forgóeszköz hitelezésben csapódik le.
A belső kockázati tényezők közül a végtörlesztési program és a bankok gyorsan romló portfóliója is negatívan hat a bankrendszer hitelezésére, elsősorban a vállalati hiteleket tekintve. A végtörlesztés például pótlólagos devizakeresletet teremt a piacon, növelheti a programban részt venni nem tudó adósok törlesztési terheit, és adósságát. Balás Tamás, az MNB vezető elemzője szerint a vállalati szektorban is nő a nem teljesítő, vagyis 90 napon túli késedelemben lévő hitelek aránya, ami 2011. második negyedévének végén 16 százalék volt a vállalati hiteleken belül, és 4,2 százalékot mutatott az úgynevezett átstrukturált, de még 90 napos késedelembe nem esett vállalati hitelek aránya. Ennek következtében a vállalatok irányába a bankok hitelezési hajlandósága folyamatosan mérséklődik - emelte ki Nagy Márton. A vállalati hitelezésben a fordulópont a jegybank korábbi előrejelzésével szemben 2013-ra várható csupán. Balás Tamás aláhúzta: a reál GDP szintje 2011-ben 1 százalékponttal magasabb lett volna, ha a vállalatok hitelezése nem esik vissza. Hozzátette: az MNB számításai szerint 2008 eleje és 2011 második féléve között 1.000 milliárd forint hitel nem áramlott ki a magyarországi vállalati szektorba. A jegybank azt javasolja a vállalatai hitelezés fellendítésére, hogy növelni kellene az állami garanciavállalást, amelyhez szükség van a garancia-szervezetek kapacitásának növelésére. Emellett az anyabankok tőkeemelése is segíthet a bankok hitelezési hajlandóságának javításában - vélik a jegybankban.
A felmérés főbb megállapításai:
Finanszírozási hajlandóság – júniushoz képest lényegében nem változott a bankok vállalathitelezési hajlandósága: a megkérdezettek kétharmada továbbra is teljes mértékben nyitott, és különböző mértékű korlátozások mellett a többi megkérdezett hitelintézet is hajlandó vállalatok finanszírozására. A hitelezési hajlandóság a működési és beruházási célú hitelek esetén a legmagasabb, míg ingatlanfejlesztésekhez csak jelentős korlátozásokkal nyújtanának hiteleket, sőt, egyes bankok attól teljesen elzárkóznak.
Hitelezési feltételrendszer – a válaszadók többsége összességében változatlan hitelezési feltételrendszerre számít, ugyanakkor a bankok monitoring-tevékenységének erősítése több banknál is napirenden van. Keresleti oldal – a vállalati hiteltermékek iránti kereslet terén a bankok jelentős része nem számolt be érzékelhető változásról, néhány hitelintézetnél pedig kissé csökkent az aktivitás az elmúlt hónapokban.
Növekedési kilátások – a vállalati hitelportfólió volumenének változásával kapcsolatban a banki vezetők – a júniusban várt stagnálás helyett – most már az állomány csökkenését prognosztizálják a bankszektor egészében a következő hónapokban, míg saját hitelintézetükre vonatkozóan megegyezik a volumen csökkenését és növekedését várók száma.
Portfólióminőség – a felmérésben résztvevők többsége a vállalati hitelportfólió minőségének kismértékű romlását vetíti előre, kisebb részük szerint pedig nem várható változás ezen a téren az év végéig. A problémás hitelek átlag feletti növekedése az ingatlanszektorban és az építőipari cégek körénél várható.
Makrogazdasági kilátások – a banki vezetők többsége némileg pesszimistábban látja a jövőt az aktuális kormányzati makrogazdasági előrejelzéseknél: az 1% és 3% közötti GDP-növekedést a válaszadók mintegy egyharmada tartja elképzelhetőnek, míg a gazdaság stagnálását vetíti előre a válaszadó bankok közel fele, de több hitelintézet is 1%-nál nagyobb csökkenéssel számol 2012-ben.
A vállalathitelezés potenciális ösztönzői – a banki vezetők szerint a vállalati hitelezési aktivitásra pozitív hatással lenne, ha kiszámíthatóbbá válna a gazdaságpolitika és a vállalkozói környezet, illetve konzisztens lenne a kormányzati kommunikáció. További ösztönző lehet a bankok terheinek mérséklése, míg a keresleti oldalt erősíthetné a fejlesztések fokozottabb támogatása, építőipari adókedvezmények biztosítása, illetve az állami garancia intézmények rugalmasabb működése.
