Részletek „Az első millió" gyerekpénzügyi oktatóanyagból:

„Milyen pénzügyi személyisége van gyermekednek?"

Általánosságban elmondható, hogy vagy a „boltkórosok", vagyis a költekezők közé, vagy a takarékoskodók közé tartozunk. Az, hogy neked milyen a pénzhez való viszonyod, és milyen a pénzügyi személyiséged, nagyban befolyásolja azt, ahogyan gyermeked gondolkozik vagy fog majd gondolkodni a pénzről.

„Hány éves kortól kezdd el tanítani gyermekedet a pénzről?"

A válasz egyszerűbb, mint gondolnád: akkor, amikor elkezd iránta érdeklődni. Ha ez 5 éves korában történik, akkor nyugodtan elkezdheted megtanítani az alapokra 5 éves korában. Vannak gyerekek, akik már ilyen kisgyermekkorukban ismerik a bankjegyeket, sőt azt is tudják, melyik ér többet.

„Miért kell megtakarítani?"

... A megtakarítás szempontjából nem az számít, hogy kinek mennyi jövedelme van, hanem csak az számít, hogy szisztematikusan mennyi pénzt tesz félre. A megtakarítás szokása az első lépcső, amelyre gyermekednek fel kell lépnie. Ugyanolyan szokássá kell alakítanod, mint a fogmosást. A fogmosás szokássá alakításához gyermekednek adtál egy fogkefét, egy fogkrémet, megmutattad a megfelelő helyet, a fürdőszobát, a mosdót, a csapot, és megmutattad, hogyan kell csinálni. Ezután minden este és reggel megkérted, hogy mosson fogat, és megdicsérted, miután megtette. A megtakarítás szokássá alakításának is hasonlóan kell történnie.

Mikor kezdj el zsebpénzt adni gyermekednek?

Amikor eljön az idő, több jelet is fogsz látni. Egy gyerek akkor érett azoknak a dolgoknak a megtanulására, amelyet a zsebpénzzel megtaníthatsz, amikor érti az összefüggést a vásárlás és a pénz között, amikor ismeri a bankjegyeket és azok váltópénzét; az aprópénzt, tud számolni (összeadni, kivonni), állandóan nyaggat, hogy vedd meg neki ezt vagy azt. Ezek a jelek egyértelműen azt jelzik, hogy itt az idő.

Határozd meg a zsebpénz szabályait!

Sok vitától megmenekülsz, ha előre meghatározod, hogy gyermekednek milyen költségeket kell fedeznie a zsebpénzéből. Ez persze korosztálytól függően változik. Amikor gyermekeim még kisebbek voltak, leginkább a havi csokira, cukorkára, újságra és kisebb játékokra korlátozódott. Később belevettük azokat a ruharongálódásokat vagy elvesztéseket, amelyek gondatlanságból történtek. Ma már beletartozik a telefonszámláik és a telefonjuk javítási költségeinek a kifizetése is. Ez utóbbit nehezebb volt elmagyaráznom, de végül lányom elismerte, hogy ha van egy tulajdona, akkor annak bizony költségei is vannak.