Húsz-harminc évvel ezelőtt a fizetéseket fizetési listán kellett aláírással átvenni, ahol mindenki láthatta, hogy akivel egy osztályon dolgozik, annak mennyi a fizetése. A rendszerváltás után a privatizációval és az informatika gyors fejlődésével hazánkban is lehetővé vált, hogy mindenki egyéni fizetési kimutatást kapjon havonta. Az egyénre szabott kimutatások éppen időben jöttek, mivel a dolgozók átlagfizetései egyre jobban eltértek. Egy vállalaton belül a javadalmazások között olyan hatalmas rések alakultak ki, amit a munkáltatók igyekeztek és igyekeznek titokban tartani. Ennek ellenére napjainkban próbálkozások történnek arra, hogy nyilvánosságra hozzák a legfelső vezetők bérét.
Vannak olyan állások, ahol nyilvánosak a bérkategóriák, ilyen például a közalkalmazotti bértábla. Reálisnak azonban ez sem tekinthető, hiszen ha a közalkalmazott túlórázik, vagy egyéb munkát végez, az erre adott javadalmazást már nem teszik közszemlére. Pár éve terjedt el, hogy nyilvánosságra hozzák a vezető köztisztviselők béreit, de vajon mennyire tekinthető ez reálisnak. Jogszabály nincsen a fizetések nyilvánossá tételére.
A Bajnai-kormány 2009. szeptember 15-ével határozott úgy, hogy nyilvánosságra kell hozni az interneten minden olyan vezető tisztségviselő pénzbeli juttatásait, aki állami többségi befolyással működő gazdasági társaságnál tevékenykedik. A kormányrendelet szerint minden cégnek - és több száz ilyen van - a saját honlapján kell publikálnia az adatokat. Ezt a rendeletet is kevés cég tartotta be. Az Origo bankok körében végzett felmérése szerint, a legtöbb bank azzal utasította vissza a válaszadást, hogy a bérezés nem nyilvános adat és nem nyilatkoznak.
Miben kereshetjük az okokat?
Több oka van annak, hogy titkosak a fizetések. Az 1990-es években kezdtek elterjedni a kis- és középvállalkozások, egyéni vállalkozások. Az 1989-es adórendszer bevezetésével olyan mennyiségű adót kell befizetniük a cégeknek, hogy az adóterhek kiküszöbölésére nem minden esetben jelentik be teljesen az alkalmazottakat, fizetésük egy részét "zsebbe" adják. Ilyen körülmények között igyekeznek eltitkolni, hogy valójában kinek mennyi is a fizetése. Ez a tény erősen befolyásolja a cégek versenyhelyzetét. Hogyan maradhat versenyben egy olyan vállalat, amely például 400000 forint bruttó fizetést ígér a dolgozónak teljesen bejelentve, egy olyan céggel szemben, aki minimálbérre jelenti be a dolgozót, kézbe viszont többet ad, mint az előbb említett fizetés nettó összege.
Sok vállalatnál az adatvédelmi szabályokon és a személyiségi jogok védelmén túl azért sem publikálják a fizetéseket, mert a versenytársak ebből az információból komoly előnyt kovácsolhatnak.
A fizetések titkossága nem magyar sajátosság - mondta Dr. Juhász Márta, a BME APPI Ergonómia és Pszichológia Tanszék docense. Sőt, az egész világon jellemző, hogy nem illik megkérdezni, kinek mennyi a fizetése, jövedelme. A cégek időnként jobbnak tartják, ha titoktartási szerződést iratnak alá a dolgozókkal a fizetésükre vonatkozóan, itthon és külföldön egyaránt.
Hazánkban is sok esetben szerződés köti a munkavállalókat, mégis szeretnének beszélni róla. Az ilyen embereket általában az motiválhatja, hogy mennyire van alul vagy felül az ő fizetése a többiekhez képest, tehát az egyén folyamatos összehasonlítást tesz másokkal. Ennek az oka, hogy nem elégedettek önmagukkal, vagy nem stabil az önmagukról kialakított kép. Olyan érzésük lehet, hogy alulfizetettek a másikhoz képest és alulértékelik magukat. Sokszor persze az asszertív (határozott) emberek több pénzt ki tudnak "csikarni" a vezetőtől/tulajdonostól, de lehet, hogy valóban többet is dolgoznak. A fizetés sokszor az egyéni tárgyalóképességen múlik, és csalódottak leszünk, ha szembesülünk mások fizetésével, és talán a magyarok vágynak erre a csalódottság érzésre - nyilatkozta Juhász Márta.
A fizetések titkosságánál az emberi tulajdonságokat sem szabad figyelmen kívül hagyni. Milyen jó lenne, ha mindenki tudomásul venné, hogy csak azt a pénzt tudja elkölteni, amit ő keres és nem kutakodna a másik pénztárcájában. Azonban ez nem így van. Minden cégnél van egy-két kollega, aki valamilyen úton- módon megtudja a másik fizetését, és ha ez magasabb, mint az övé, pletykálkodik, irigykedik, rossz hangulatot kelt.
Figyelembe kell venni, hogy a fizetéseknél emberekről beszélünk és nem tárgyakról. Két azonos típusú autó lehet egyforma, nyújthat egyforma teljesítményt, de két dolgozó nem. A mindenkori fizetés pedig függ a munkavállalók teljesítményétől. Még egy tényezőt meg kell említeni, mégpedig a vezetők szubjektív ítélethozását. Kisebb vállalkozásoknál figyelhetjük meg, akik nem áldoznak arra, hogy tanácsadó cég határozza meg a besorolásokhoz tartozó jövedelemszinteket, hogy a fizetések némely esetben szubjektív döntések alapján születnek.
A kaliforniai Marshall iskola egyik tanára Ed Lawler több mint tíz éve kutatja, miért titkosak a fizetések. A vezetői fizetések vizsgálatánál arra az eredményre jutott, hogy a legtöbb vállalat legfelsőbb vezetőinek fizetései nyilvánosak. Több esetben még a középvezetői fizetéseket sem titkolják. Az alsóbb besorolásba eső munkavállalók sem titkolják túlzottan a fizetésüket és valójában csak a privát szektor fizetései titkosak.
A fizetések nyilvánossága azt a veszélyt is magában hordozza, hogy túlzott igények léphetnek fel a munkavállalók között. A tanár találkozott olyan munkavállalóval, aki azt mondta, hogy jelentős fizetésemelést kapott, a konkrét összeget nem mondta meg és így a környezete hajlamos volt túlreagálni a hallottakat. Végkövetkeztetésként azt a tanulságot vonta le, hogy jobb nem beszélni a fizetésekről, tudomásul kell venni, hogy ezt nem illik, hiszen számos félreértést okozhat.
Amerikában és más kontinenseken is a banki topvezetők fizetései nyilvánosak, mert majdnem minden pénzintézet a tőzsdén van, a tulajdonosoknak pedig joga van ahhoz, hogy tudja, mennyit keresnek a vállalatvezetői. Szintén amerikai sajátosság, hogy a világsztárok büszkén teszik közzé a fizetésüket, azonban ezt az állampolgárok kezelni is tudják.
Az országok időnként bérezési tanulmányokat végeznek. A Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara és a Kienbaum vállalati tanácsadó cég 2009-ben végzett felmérése kiterjedt a cégeknél kereshető fizetésekre is. A megkérdezettek szerint egy ügyvezető átlagos éves jövedelme 21,4 millió forint, a kereskedelmi igazgatóé 13,8, a jogi igazgatóé 12,8, az értékesítési - és marketing - vezetőé 12,5, a HR-vezetőé 9,2, az informatikai igazgatóé pedig 8,5 millió forint évente. Ugyanakkor a key account menedzsereké 5,9, az értékesítőké 4,9, a rendszergazdák 4,6, a menedzserasszisztensek pedig 3,2 millió forintot kapnak évente. A felmérés kitért arra is, hogy az egyes cégeknél akár 60 százalékos eltérés is mutatkozhat.
Végül összegezhetjük, hogy ha a munkavállaló konkrétan nem tudja, hogy egy új munkahelyen mennyi fizetést kérhet, ha a meglévő bérénél 25 százalékkal többet kér, valószínűleg azt meg is fogja kapni.
"A Viktor miért keres négyszázezret?"
Miért olyan nagy titok a fizetés vagy akár csak az átlagfizetés? Nyugaton az álláshirdetésekbe többször beleírják, mennyi bért tudnak kínálni a munkáért, nálunk viszont általában a jelöltnek kell megmondania, mennyi bért igényel. Miért alakult ez így? Miért tabu, ki mennyit keres vagy egy cég mennyit kínál egy pozícióért?
Miből lesz pénz a választási osztogatásra?
Mit okoz az árrésstop?
Mit kellene tenni a költségvetéssel?
Online Klasszis Klub élőben Békesi Lászlóval!
Vegyen részt és kérdezze Ön is a korábbi pénzügyminisztert!
2025. június 11. 15:30
Véleményvezér

Gyönyörű autót kapott Mészáros Lőrinc neje
Van itt pénz emberek, nem mindenkinek ugyan, de akinek jut, az nem panaszkodhat.

Teljes meglepetés, rekordszinten az euró népszerűsége, még Magyarországon is
Fájdalmas, hogy még Bulgária is előbb vezeti be az eurót, mint Magyarország.

Ez már tényleg ciki, iskolakapu felújításra gyűjtenek adományokat az egyik vidéki nagyvárosban
Ha van már iskola, kapu is kellene.