A Lean and Green programindító workshopján Lukács Ákos, a Deloitte Fenntarthatóság és klímaváltozás üzletágának vezetője tartott előadást.
Az Európai Zöld Megállapodás (European Green Deal) célja, hogy Európa a világ első klímasemleges kontinensévé váljon. Nincs már olyan szektor, amely legalább közvetetten ne találkozna a karbonárak (CAP) növekedésével, például az energetikai termékek árazásában. Az Unió különleges határvámot vetne ki azokra a termékekre vagy szolgáltatásokra, amelyeknek karbontermelési szintje nem felel meg a kontinens belső piaci egyenértékének. Tehát Európa egyértelműen a klímasemlegesség irányába mozdult el: ezt a célt szolgálja többek között az Európai Klíma Bank létrehozása vagy az új, körforgásos gazdaság akciótervének kidolgozása. Ezek a tendenciák a koronavírus-járvánnyal egy időben arra ösztönzik a nagyvállalatokat, hogy átértékeljék saját fenntarthatósági szemléletüket.
Az Európai Bizottság a közeljövőben várhatóan felülvizsgálja a nem-pénzügyi jelentéstételben érintett vállalatok és jelentett adatok körét. Ezt jelenleg a több mint 500 főt foglalkoztató vállalatoknak teszik kötelezővé, amelyek 6 milliárdos mérleggel és 12 milliárd feletti éves nettó árbevétellel rendelkeznek. A jövőben azonban a kisebb vállalatokra is kiterjeszthetik a jelentéstételi kötelezettséget. „A kanadai állam a COVID-19 miatti gazdasági segítségnyújtás feltételeként kötelező fenntarthatósági jelentéstételt szabott ki a szervezetekre. Ez az intézkedés arra mutat rá, hogy a koronavírus-válság ösztönzőleg hatott a gazdaság fenntarthatóbbá tételére” – fogalmazott előadásában Lukács Ákos.
A klímaváltozás költsége és kockázata
A beruházási igények alapján jelenleg nem áll rendelkezésre elegendő forrás ahhoz, hogy az Unió zöldgazdaságra álljon át. Az IPCC becslése alapján évente 2,4 billió dolláros átlagköltsége lenne annak, ha 2035-ig 1,5 fokkal limitálnák az átlag földfelszíni hőmérséklet emelkedését az ipari forradalom előtti időkhöz képest – és ez csak az energetikai beruházásokra vonatkozik. Bár a privát szektor eszközértéke meghaladja a 210 billió dollárt, ennek csak nagyon kis része mozgósítható klímafinanszírozási célra. Láthatóan hiányoznak a megfelelő szabályozói ösztönzők, hogy a tőke utat találjon magának. Erre nyújtana megoldást többek között az Európai Beruházási Bank átalakítása, amely ezentúl csak zöldnek minősített ügyeket finanszírozna.
Lukács Ákos a klímaváltozás kockázatairól is beszélt a World Economic Forum globális riportja alapján. A megkérdezett multistakeholderek úgy látják, hogy a következő tíz évben elsősorban a klímaváltozás és az ezzel összefüggő természeti katasztrófák veszélyeitől kell tartanunk. Három fő kockázatot különböztettek meg, amelyek eltérő stratégiai megközelítést igényelnek: a rendkívüli időjárási eseményekből fakadó fizikai kockázatokat; az árváltozásokhoz, jogvitákhoz, fogyasztói szokásokhoz kapcsolódó átmeneti kockázatokat; valamint a nem-lineáris kockázatokat, amelyek kiszámíthatatlan változásokra vezethetők vissza.
Mit tehetnek a vállalatok?
A fenntarthatóság nem csak egy hangzatos hívószó: világszerte egyre nagyobb igény van a változásra, amit a COVID-járvány csak még jobban felerősített. A fogyasztók és munkavállalók a társadalmi problémák megoldását, a társadalom különböző rétegeinek megsegítését várják a nagyvállalatoktól. Ezen túl az érintett felek és partnerek is elvárják a cégek tevékeny akcióit, és különböző piaci trendek segítik a zöldgazdaság elterjedését.
„Egy vállalat öt különböző területen válhat fenntarthatóbbá. Egyrészt kidolgozhat egy klímaváltozási akciótervet, például kibocsátás-csökkentési célok kitűzésével és körforgásos gazdaságra való áttéréssel. Átállhat zöld finanszírozásra, és beruházhat fenntarthatóbb, tiszta technológiákba. Növelheti az energiahatékonyságát a tiszta energiára való átváltással, végezetül pedig csökkentheti a karbonlábnyomát” – foglalta össze Lukács Ákos.
