A Reuters úgy elemezte a megállapodás javasolt szövegét, hogy az jelenlegi formájában nem lendített a klímakonszenzus elérésén, inkább visszavetette a folyamatot. Bennfentesek szerint kicsi az esélye, hogy törvényileg kötelező érvényű megállapodással zárulna a csúcstalálkozó.
Több ország bekeményített és visszafogta kompromisszumkészségét. Sőt a résztvevő kormányok klímatárgyalói "csak azért is" alapon egyre több javaslati ponttal bővítették az egyezmény tervezetét vagy korábban elvetett pontokat helyeztek vissza: 17 oldalról így 34 oldalra bővült a szöveg. Ezt a mexikói csúcs előtt Kínában fogják még egyszer egyeztetni októberben. Az EU klímatárgyalója dühének adott hangot, míg az ENSZ-é engedékenyebb hangnemben méltatta az egyeztetési folyamatot.
Voltak, akik belekötöttek a Koppenhágában már elfogadott definíciókba: az erdővédelmi (REDD) program ilyen polémia tárgya lett és a környezeti károk orvoslását célzó stratégia körül is hasonló vita alakult ki. Ennek finanszírozása felett sincs egyetértés: a koppenhágai megállapodásban felvázolt, 100 milliárd dolláros alapra -mely 2020-ig évente 10 milliárdot költene el- csak nem akar összejönni a pénz a donor-országoktól.
Hátráltatja a klímaegyezség haladását, hogy megy az egymásra mutogatás, pontosabban az Amerikára mutogatás: az Egyesült Államoknak még mindig nincs klímatörvénye, amely szabályozná az emisszió csökkentést. Ennek hiányában más országok sem nagyon akarnak lépni.
Számos szakértő azonban azt tartja a legnagyobb problémának, hogy az üvegházgáz-kibocsátás csökkentésére tett nemzeti szintű vállalások nem elég drasztikusak ahhoz, hogy valóban megfékezzék a klímaváltozást, mint természeti folyamatot: az IPCC tudományos testület 25 százalékos emisszió-mérséklést tart hathatósnak, ám a világ országai csak 12-18 százalék körül hajlandók visszafogni légszennyezésüket.
