San Diego Megyei Vízügyi Hivatal máris elkötelezte magát, hogy közel 60 millió köbméternyi vizet vásárol majd az üzemből. A beszerzés azonban drága: 3 milliárd dolláros kiadást jelent, ami meglehetősen nagy összeg ahhoz képest, hogy a megye vízigényének csak 7 %-át fedezi a vízmennyiség, írta a New York Times. A hivatal továbbá 80 millió dollárt invesztál az építkezésbe.
A projektet sokan a technológia "vízválasztójának" tekintik. Most kiderül, hogy anyagilag életképes-e a módszer. A beruházás mögött álló Poseidon Resources váltig állítja, hogy be fogják bizonyítják, a fordított ozmózissal történő vízsótlanítás kritikusainak -miszerint az túlzottan energiaigényes, ezért drága és környezetterhelő-, hogy nincs igazuk.
San Diego megye jelenleg 1000 dollárért szerez be 1,23 millió liter vizet. A kérdés az, vajon a vízsótlanító technológia ennél olcsóbb megoldás-e? A Dél-kaliforniai Vízügyi Hatóság számításai szerint 2024-re a sótlanított víz olcsóbb lesz, mint a hagyományos víz. És addig?
Ami pedig az energiafogyasztást illeti, 1,23 millió literenként 5000 kWh villamosenergiát fog elhasználni az üzem. Ez nem foglalja magában a háztartásokhoz szállítás, vagyis a vízhálózat energiaigényét. Egyes zöld aktivisták annak örülnének jobban, ha a meglévő édesvízi készletek megőrzésére fordítanák az állami pénzeket. Márpedig mihelyst a sótlanított tengervíz bekerül a vízellátásba és aránya növekedik, a hatóságoknak kisebb érdeke fűződik ahhoz, hogy az édesvizekre költsön.
A beruházást két kötvénykibocsátással finanszírozták, mellyel összesen 734 millió dollárt sikerült összeszedni. További 189 millió dollárt tőkebefektetők nyújtottak (ők részvényeket kapnak cserébe). Los Angelestől délre, Huntington Beach-en is tervbe van véve egy hasonló üzem, mely naponta 189 millió liternyi vizet tisztítana meg. Korábban a floridai Tampában épült sótlanító létesítmény, ám az is csak többszöri halasztás után nyílt meg 2008-ban, amivel elvette a Wall Street kedvét a további beruházásoktól.
