Az elmúlt években annyira olcsó lett az amerikai földgáz, mint a szén, s a szénbányászat emiatt a tönk szélére került. Sorra mennek csődbe a bányavállalatok. Az árak nyomottak, nincs elengedő igény a szénre, Kínának sem kell annyi, mint eddig, az amerikai háztartások pedig földgázzal fűtenek, s villamos energiájukat olyan erőművek biztosítják, melyek egyre kevésbé széntüzelésűek, inkább gázüzeműek. Donald Trump is azzal hitegette választóit Nyugat-Virginiában és más hagyományosan bányászatban élenjáró tagállamban, hogy állásokat teremt a munka nélkül maradt bányászok milliói számára, újra fellendítve a bányászatot.
Csakhogy nem mindenkinek jött rosszkor a recesszió. Egy élelmes üzletember, Tom Clarke több millió tonnányi szénkészlet és több ezer négyzetkilométernyi felszíni bányaterület tulajdonosa lett. Legnevesebb cégszerzeménye a Patriot, mely 2015-ben dobta be a törülközőt, miután három év alatt másodjára kért csődvédelmet. A 61 éves Clarke azonban nem Forbes-típusú milliárdos. Korábbi fő tevékenysége, egy idősotthon-hálózat mellett a turizmusba is belefogott, de az egyik létesítménye késedelmesen fizet az alvállalkozóinak. Valószínűtlen figura a bányaipar megreformálására. Bevallása szerint sosem járt még lent egyetlen bányában sem, mielőtt elkezdte felvásárolni őket.
Clarke kiegyezett a szakszervezettel, és 10 millió dollárt invesztált egy cég egyik bányájába, hogy az továbbra is működjön. A kitermelt szenet Clarke árusítja. Az üzletember küldetéstudata azonban arról szól, hogy zöldíti a bányaipart. Állítása szerint kidolgozott egy olyan üzleti modellt, hogyan lehet továbbra is kitermelni a szenet, miközben csökkenti az ezzel járó ökológiai terhelést. A The New York Times cikke karbonkrediteket emleget, s hogy ezek segítségével faültetésbe és egyéb karbonsemlegesítő beruházásokba fektet a bányacég. Ezzel ellentételezi a szén elégetéséből eredő emissziót.
Clarke-ot nem érdekli az időleges nehézség. Továbbra is sorra vásárolja a bányákat a tönk szélére került cégektől. Állítólag sokat közülük egyszerűen bezárna, hogy végleg a talajban hagyja a fosszilis erőforrásokat. Ugyanakkor pénzt csinál a kohászati szénből, amit a fémgyártáshoz használnak.
De vajon ezek a bevételek elegendők ahhoz, hogy teljesítse ökológiai vállalásait? Mint ahogy arról korábban írtunk, a hegyek megskalpolása külszíni bányászat miatt nagy sportja lett a fosszilis iparnak Nyugat-Virginiában és másutt. Csak ebben az államban 121 200 hektárt dózeroltak le így, elpusztítva a honos flórát-faunát, lecsupaszítva óriási területeket. Ezeket a bányákat is helyre kell állítani. És ezek nem éppen olcsó munkálatok. Clarke-nak nemrég engedményt adtak a zöldek egy bírósági végzéssel kapcsolatban, hogy kitolják az eltakarítási munkálatok határidejét, mert kiderült, hogy az üzletembernek kevesebb pénze van a feladatok kivitelezésére, mint ahogy elvárható lett volna.
