Az idei év első felében több mint 32 ezer viharokkal kapcsolatos kárbejelentés történt, amelyek értéke meghaladja a 2 milliárd forintot. A számok évről évre nőnek: csak a viharkárokat tekintve (vihar, felhőszakadás, villámcsapás, jégverés – az egyéb természeti károk nélkül) például 2014-ről 2015-re a regisztrált károk értéke közel megduplázódott, a tavalyi évben megközelítve a 7 milliárd forintot – hívta fel a figyelmet a Generali. Az időjárási extremitások – és az ezekből következő káresetek – várhatóan gyakoribbá és súlyosabbá válnak a globális felmelegedés okozta klímaváltozás erősödésével.

A környezetvédelem talán sohasem volt ennyire égető kérdés, mint napjainkban, a számok ugyanis azt mutatják, hogy a klímaváltozás egyre komolyabb gondot jelent a bolygónk számára. Az elmúlt évtizedben a saját bőrünkön is tapasztalhattuk a globális felmelegedés hatásait: Magyarországon a nyár egyre melegebb, a kánikula intenzívebb lett. A viharos időjárás pedig egyre nagyobb károkat okoz országszerte.

Nagykanizsa, 2016. augusztus 1.
Villámlással kísért viharfelhő vonul át Nagykanizsa felett, az M7-es autópályánál 2016. július 31-én.
MTI/Fotó: Varga György

De nem csak nálunk van gond: a NASA kutatásai sem túl biztatóak. Ezek szerint ugyanis idén februárban a globális földfelszíni átlaghőmérséklet 1,35 °C-kal magasabb volt az 1951 és 1980 között mért átlagnál, a tavalyi év pedig minden eddiginél melegebb volt. Nem véletlen, hogy a World Economic Forum globális kockázatokat taglaló éves riportja is azt tartja a következő 10 év legnagyobb problémájának, hogy nem leszünk képesek mérsékelni a klímaváltozást, illetve megfelelően alkalmazkodni hozzá.

A múlt század elejétől tekintve évente átlagosan 5 nappal több „hőhullámos napot” tapasztaltak Magyarországon. A vizsgálatok során megfigyelték: a legmagasabb, harmadfokú hőségriadó kritériumát a 19. század elején csak ritkán haladták meg a hőmérsékleti értékek, az elmúlt két évtizedben viszont rendszeressé váltak. Ráadásul nemcsak a hőmérséklet emelkedett, hanem a hőséghullámok hossza is.

Hatalmas károk: árvíz, vihar, extrém hőmérséklet

A környezetszennyezés következtében felgyorsult globális felmelegedés miatt egyre nagyobb méreteket öltő természeti katasztrófákkal kellett szembenéznie a világnak az elmúlt évtizedekben. Ezt jól mutatja, hogy 1980 és 2011 között 39-ről 154-re emelkedett az árvízhez kapcsolódó, 43-ról 84-re a viharhoz köthető, és 3-ról 15-re az extrém hőmérsékletből adódó természeti katasztrófák száma. A váratlan időjárás okozta károk rendkívül sok területet érintenek, 2013-ban például a természeti katasztrófák által okozott kár a nemzetközi kutatóintézetek szerint 125 milliárd dollár körül volt a teljes világgazdaságban, ami megközelítőleg Magyarország teljes éves GDP-jének felel meg.

A biztosítási szektornak is komoly kihívásokkal kell szembenéznie e téren. Itthon jellemzően az árvizek (53, 6%), emellett az extrém hőmérséklet (17,9%) és a viharok (17,9%) okoznak nagyobb gondokat.  A MABISZ adatai szerint leginkább a május elejétől augusztus végéig tartó időszakban fordulnak elő a hirtelen lecsapó, viszonylag rövid ideig tartó, nagy mennyiségű csapadékkal és erős széllökésekkel járó viharok. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a kora nyári, illetve nyári hónapokban 100 ezer körüli káreseményt jelentenek, 2014 nyarán azonban ennél több, 134 ezer, a tavalyi év ugyanezen időszakában pedig több mint 122 ezer bejelentés történt.

Nem mindenért a felmelegedés a felelős

A francia Riviérán, Cannes-ban 2015 októberében árvizet okozott a heves esőzés. 2016 júniusában Párizs déli részén áradt a Szajna. Németországban is kiöntöttek a folyók. 2013-ban Új-Zélandot sújtotta aszály. 2014-ben Ausztráliában volt hőség. És a lista folytatható a végtelenségig. Dr. Greet van Oldenborgh, a Holland Királyi Meteorológiai Intézet Munkatársa arra tette fel szakmai hitelét, hogy megállapítsa, a különféle természeti katasztrófák amúgy is megtörténtek volna-e, vagy egyértelműen az éghajlatváltozás váltja ki őket? Jelenleg a kánikuláknál tudják a tudósok a leginkább beazonosítani, hogy a klímaváltozás tehető-e felelőssé. A viharoknál, esőzéseknél és tűzvészeknél nehezebb ezt megállapítani.

Minden ilyen természeti katasztrófa után hónapokba is beletelhet, mire Dr. Oldenborgh megválaszolhatja a kérdést. A válaszadáshoz használt számítógépes modellezés ennyi időt vesz igénybe: a különféle modelleken apró módosításokat végeznek, és többször is végigfuttatják, s ezek összességéből próbálják kihámozni a tanulságokat. Dr. Oldenborgh nincs egyedül e kutatással. A World Weather Attribution nevű csoport tagjaként munkálkodik, hasonszőrű tudósokkal karöltve. Munkájukat a Princetonban működő Climate Central koordinálja.

Az időjárási jelenségek kiváltó okainak azonosítása amúgy is problematikus dolog: olyan soktényezős folyamatok, főleg globális szinten, hogy egy adott időjárási eseményre is számos tényező van hatással. Mivel megbízható és pontos adatokra van szükség, nem lehet akárhonnan beszerezni azokat, márpedig a meteorológiai intézetek többsége nem foglalkozik azzal, hogy egy-egy időjárási eseményre vonatkozóan kellő mélységű adattömeggel szolgáljon.

A szélsőséges időjárás-jelenségek okainak keresése azonban még gyerekcipőben jár: 2004-ben jelent meg az első komoly tanulmány e témában a Nature magazinban, mely az Európán 2003 nyarán végigsöprő kánikulát elemezte, és az emberi eredetű klímaváltozásnak tulajdonította. Azóta már kiderült, hogy a gyilkos hőhullámért nem a klímaváltozás volt a felelős.