A „nagy almát” kétféle esős természeti katasztrófa is sújtja: a hurrikán és a trópusi vihar, ami némileg enyhébb esemény, de még az enyhébb viharok esetén is 2,8 méteres vízszintemelkedéssel járhat az ún. vihardagály jelenség, amikor a szél a partoknak szorítja a tengervizet. Amikor a Mathew hurrikánt követő, Hermina névre hallgató „poszttrópusi vihar” elérkezett New Yorkba idén szeptemberben, a város közlekedési hatósága (MTA) kénytelen volt homokzsákokkal és furnérlemezekkel eltorlaszolni a víz útját, hogy visszatartsa az áradást.

A 8,5 millió lakosú metropolis életében utoljára a Sandy hurrikán okozott leállást 2012-ben, arról nem is beszélve, hogy az egész keleti parton elmosott dűnéket, tovább folytatva a partszakasz erózióját. A Sandy 120 ember halálát okozta, és 70 milliárd dolláros kárt tett az ingatlanokban. Egy új tanulmány szerint azonban a jövőben erre gyakrabban kell számítani: New Yorkban háromszor – vagy szélsőséges esetben akár tizenhétszer – gyakoribbá válhat a hurrikánok okozta áradás, mint amilyen sűrűn manapság van részük ebben a város lakóinak. Ha a klíma olyan marad, mint amilyen ma, akkor csak 400 évente fordulhat elő egy-egy újabb, Sandyhez fogható természeti katasztrófa, de ha a hőmérséklet tovább emelkedik, a mind gyakoribbá váló viharok miatt húszévente fog egy-egy Sandyhez hasonló vihar lecsapni a partokra.

Ez nem hangzik túl súlyosnak, de a Rutgers és a Princeton Egyetemek kutatóit tömörítő tudóscsoport arra a következtetésre jutott, hogy kutatásuk igenis vészjósló távlatokat jelez. A 2,8 méternél kisebb vízszintemelkedés is éppen elég kárt tud okozni. Elárasztja a metróalagutat, a lakóházak földszintjeit, elzár utcákat.