Ha egy céget vezetnének úgy, mint ahogy az emberiség a Földdel és a rajta élőkkel bánik, már régen kirúgták volna a vezetőséget – azaz minket. Megváltoztatjuk környezetünket, méghozzá anélkül, hogy legalább fontolóra vennénk beavatkozásunk hosszú távú hatásait, vagy tekintettel lennénk az ott élő állatfajokra. Nem kell messzire mennünk ahhoz, hogy erre példát találjunk: tavaly a magyar kormány egyetlen átgondolatlan döntésével kipusztulásra ítélhette a világ egyik legritkább állatfaját, nemrégiben pedig éppen csak sikerült elhárítani a veszélyt az egyetlen természeti világörökségünk fölül. A szárazföldi területek 58 százalékán már olyan mértékű az emberi károkozás, hogy az a természetes ökoszisztéma összeomlását okozhatja. A holnapi Állatok Világnapja alkalmat kínál, hogy elgondoljunk, jobban oda kéne figyelnünk azokra a lényekre, amelyekkel megosztjuk a bolygónkat.
A World Wildlife Found (WWF) tavalyi felmérése szerint a vadon élő állatok ötven százalékát már kiirtotta az emberiség – akár gondatlanságból, akár csak a szeszélyei kielégítése érdekében. Hazánkban elsősorban a madárfajok vannak veszélyben: például a fecskék, amelyekből öt éven belül hírmondó sem fog maradni az országban. De a fecskéink sajnos nincsenek egyedül: az európai madárfajok 32 százaléka csökkenő állományú, vagy kimondottan veszélyeztetett, köztük olyan, elsősorban agrárterületekhez kötődő, korábban általánosan elterjedt fajok is, mint a mezei pacsirta vagy a vadgerle. Óriási gondok vannak az óceánokban is, ahol a korallzátonyoktól a halakig szinte a teljes ökoszisztémát a kihalás szélére sodorta az emberi tevékenység.
Vannak pozitív példák is
Vannak azonban jó híreink is: a környezetvédelem és az összefogás bizonyos állatfajok esetében sikereket ért el. Az óriáspandák vadon élő populációjának egyedszáma mintegy 17 százalékkal emelkedett az elmúlt évtizedben – derült ki a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) kihalással fenyegetett fajok Vörös Listájának legújabb változatából. A pandák ezzel le is kerültek a különösen veszélyeztetett állatok listájáról, bár sorsuk még mindig bizonytalan, természetes élőhelyeik ugyanis csökkenőben vannak. A tigrisek helyzete is javult: hosszú évek óta először nőtt tavaly a világon a szabadon élő tigrisek száma. A jelenleg becsült 3890 példány jelentős elmozdulást jelent a 2010-ben becsült 3200-tól.
Jó eredményeket értünk el azonban a tengeri emlősök védelmében: a hosszúszárnyú bálnák például, amelyeket a hetvenes években még kritikusan veszélyeztetett fajnak tartottak a kutatók, már szinte biztos, hogy túlélik a bálnavadászat hatásait. Ugyanakkor még mindig vannak olyan országok, Izland, Japán és Norvégia, amelyek nem akarnak szakítani a nagy testű tengeri emlősök lemészárlásával.
Nem csak az emlősöket sikerült megmenteni: a Galápagos-szigeti óriásteknősök egyik alfaja is megmenekült, (Chelonoidis hoodensis), amíg 1960-ban alig tucatnyi darab maradt belőlük, addig mára már a kétezret is meghaladja az egyedszámuk. Ez pedig nemcsak az elkötelezett környezetvédelmi intézkedéseknek köszönhető, hanem egy Diegónak elkeresztelt idős hímnek is, amely az új utódok negyven százalékát nemzette – megmentve faját a kihalástól.
Az állattartás színvonala 2016-ban Magyarországon sokkal jobb, mint évekkel korábban. A környezettudatossághoz a hobbicélú állatok és a gazdasági haszonállatok kapcsán is egyre több ismeretanyagot alkalmaz az ember. Az Orpheus Állatvédő Egyesület szerint a jó gazda gondosságától sokan még fényévnyi távolságra vannak, hiszen a gazdasági haszonállatokat az elfogadhatónál sokkal jobban kizsákmányoló ember, illetve a megunt házi kedvenceket utcára dobó vagy WC-n lehúzó állattartó nem nevezhető sem felelősségteljesnek, sem jó gazdának.
Laborállatokból a világon évente több tízmilliót használnak fel, hogy hadászati, szépészeti, gyógyászati kísérleteket folytassanak az ember kényelme és hatalma érdekében. A kísérleti állatok kérdésköre eléggé bonyolult. Felvetődik a kérdés, hogy joga van-e az embernek (mint csúcsragadozónak) más fajú élőlényeket felhasználni arra a célra, hogy saját maga túlélését segítse? Emberi szemszögből a válasz egyértelmű: igen. Ha az állatok beszélni tudnának, biztos másként gondolkodnának a feláldozásukról. Magyarországon szépészeti célból az állatkísérlet tilos, ettől függetlenül számos olyan kozmetikum a boltokból megvásárolható, mely állatokon tesztelt, hiszen az állatkísérleteket sok esetben távol-keleten végzik el.
A vadászvilág nem tréfa! Míg a régmúlt korokban a vadászat révén létfenntartást folytattak az akkori családfők, később sok helyen a vadászat a nemesek joga volt. Ma az összkomfort korában a vadászat a vadászati közösségek által az állatfajok egyedszámainak fenntartására és úri sportra terjed ki. Évente sok tízezer vadászat során százezernyi természetben élő szárnyast, vaddisznót, őzet, nyulat ejtenek el, az állatok húsa ínyenc ételekként kerülnek az asztalokra. Legtöbb vadászlövés sportból durran, de az illegális vadászatok, az orrvadászatok száma is jelentős, ami Magyarországon bűncselekmény. Ugyanakkor fontos hozzátenni, hogy mivel a nagy testű ragadozókat kiirtottuk, így a vadászoknak kell kordában tartaniuk a növényevő állatok állományát, enélkül azok túlszaporodnának. Ezért is jó kezdeményezés és örömhír, hogy a nagyragadozók körül az aranysakál, a hiúz és a farkasok is visszatérőben vannak Magyarországra. Segítségükkel kialakítható és fenntartható lesz egy törékeny, de természetes egyensúly.
Tiszteletet az állatoknak
Október 4-én, az Állatok Világnapján, és az év egészében úgy kellene éljünk, hogy a természettel, környezetünkkel, az abban található más fajú élőlényekkel való kapcsolatkor megtaláljuk a humánus normát. Hozzuk létre az élet tiszteletén alapuló állattartást, egy magasabb szintű környezeti kultúrát. Se ember és állat, se ember és ember között ne a profitszerzés legyen a cselekvés legfőbb szempontja. A világunk jobbá alakításához a környezetünk kapcsán elsőre a gondolkodásmódunkat, majd utána a cselekedeteinket, vásárlói szokásainkat kell helyrerakni.