Ugyan az országok lakosságának jelentős része nagyvárosokban él, azért mindenki eljut a természetbe előbb-utóbb egy-egy kirándulás vagy vakáció erejéig. Mindannyian ismerjük tehát azt a pillanatot, amikor egy tengerparton, egy hegységben vagy egy mezőn átjár minket a fenségesség és a szépség érzése: hogy milyen gyönyörű természeti környezetben élünk mi, emberek. A természet közelsége megnyugtat, energiával tölt fel, bámulatra késztet és inspirál minket. De ez nemcsak ideiglenes dolog, amit a kirándulásokról hozunk magunkkal.
Pszichológusok kimutatták, hogy azok, akiknek gyerekkorára a természetközeli életmód volt jellemző, felnőttként kiegyensúlyozottabbak lettek. Pontosabban azt állítják a dán Aarhus Egyetem kutatói, hogy akiket gyerekként elzártak a zöld tájaktól, a természetbe való kimozdulástól, azok körében nagyobb gyakorisággal jelentkeztek később pszichiátriai rendellenességek. A dán kutatók egymillió dán polgár életét elemezték, az adatok az 1985 és 2003 közötti időszakra vonatkoztak.
Park vagy erdő jobb a lelkemnek?
A tudósok először megállapították, hogy az egyes polgárok gyerekkori lakóhelyén milyen a zöld növényi vegetáció sűrűsége. Ehhez műholdas felvételeket hívtak segítségül. Miután ezt kiszámolták, egy központi adatbázisban megnézték, hogy a vizsgált embereknél 16 mentális betegség közül mely alakult ki náluk felnőttkorukban.
A kutatás egyetlen homályos pontja, hogy a műholdas képekből nem sikerült megállapítani, hogy a zöld területek vajon parkokat, erdőket vagy hangafüves pusztaságot mutatnak-e. Ennek hiányában nem tudták megítélni azt sem, hogy a különféle típusú zöld területek mennyiben lehetnek eltérő hatással fejlődésünkre és lelki világunkra. Nem ismeretes tehát, hogy a parkok vagy mondjuk az erdők kedvezőbb hatásúak-e mentális szempontból.
15-55 százalék
A kutatás alanyainál úgy találták, hogy ha gyerekként rendszeresen megfordultak zöld területeken, akkor 15-55 százalékkal kisebb volt az esélye, hogy pszichiátriai rendellenességek fordult elő náluk felnőttkorukban. (A 15-55 százalékos tartomány azért olyan tág, mert a különféle betegségeknél más az arány.)
E szempontból nincs különbség aközött, hogy az illető vidéken, a szabadban fordult meg zöld környezetben, vagy egy nagyvároson belül. Ha egy dán gyerek városban nőtt fel, de nem volt elzárva a parkoktól, az is kedvezőbb kilátásokat biztos neki, mint annál, aki csak a betondzsungelt kapta életkörnyezetnek. A kutatók kapcsolatot találtak a zöld területek hiánya és az alkoholizmus kialakulása között, az intellektuális lemaradásért azonban nem tudták felelőssé tenni a parkok és erdők hiányát.
A városiasodás és a lakosság egyre nagyobb részének városokban való koncentrálódása olyan folyamat, amely nem áll meg. Jelenleg az emberiség fele él városokban, 2050-re azonban már a Föld lakosságának 68 százalék lesz városlakó. Ezért rendkívül fontos, hogy a gyerekeket rendszeresen tartózkodjanak zöld területeken.
(WEF)
