Ha nem fékezzük meg a környezetszennyezésünket és fordítjuk meg a gazdasági tevékenységünk jelenlegi trendjeit, átállva egy környezetkímélőbb, alacsony karbontartalmú működésre, akkor a következmények súlyosak lesznek: eddig nem látott mértékű környezetpusztulás, a biológiai sokszínűség elvesztése. Ez negatív következményeket jelent a világgazdaságra nézve is.

„Nem a bolygó megóvása az, ami megöli a növekedést, hanem a természet gyorsuló pusztítása az, ami nemcsak aláássa a világgazdaságot, hanem idővel veszélybe sodorja sok életforma létezését, beleértve a mi fajunkat is”, írta Cristiana Pasca Palmer, az 1992-es riói Föld Csúcson elfogadott Biológiai Sokféleség Egyezmény főtitkára.

Amikor a hidegháború idején Eisenhower elnök tanácsadói azt vázolták fel neki, hogy egy atomháború esetén mi történne a dollárral, a következőképp reagált: ”Várjatok egy kicsit, fiúk, de hiszen egy nukleáris háború esetén nem a dollárt építjük újra, hanem hernyólárvákat keresünk” táplálék gyanánt.

Hasonlóképp állunk a környezetpusztítással, ami tulajdonképpen a kapitalizmus kapzsi háborúja saját alapzata, az anyatermészet ellen. A klímaváltozás ugyan lassabban következik be és érezteti kedvezőtlen hatásait, mint egy atomtámadás, de a földtörténet keretében így is egy apró nanomásodpercről beszélünk.

A nagy mértékű fajpusztulás és felmelegedés, amit napjainkban tapasztalunk, tulajdonképpen a természet szempontjából egy szempillantás alatt zajlik le, és pont ezért természetellenes, előzmények nélkül való és irtózatosan veszélyes. Ha nem fékezzük meg a korunkban dúló környezetromolást, hamarosan valószínűleg nem a GDP-növekedés lesz az elsődleges problémánk, véli Pasca Palmer.

Miért?  Az élelemiszernövényeknek nagyjából 75 százalékát a méheknek köszönhetjük. Ha nem végeznék el a beporzást, nem lenne gabonánk, kenyerünk, mézünk és oly sok más élelmünk. Ez a szolgáltatás is veszélybe került, ahogy egyre nagyobb méhpopulációk  omlanak össze, az okot sokan a rovarirtószerek tömeges használatában látják, bár a tudományos közélet megosztott e kérdésben. (Egyébként vannak rá kísérletek, hogy drónokkal végeznék el a méhek munkáját.)

A méhek a globális növénytermelés 5-8 százalékáért felelős a méhek általi beporzás. Ezek a növények évente 235-577 milliárd dollár közötti árbevételt hoznak a cégeknek.

Milyen változtatásokra van szükség? Egyértelműen egy gazdasági forradalomra. „Ahogy az átlépés mezőgazdasági korszakból az ipari korba és abból a digitális korba is a társadalom átfogó, teljeskörű újraépítését és újragondolását kívánta az új korszak követelményeihez”, véli Pasca Palmer, aki szerint egy „new dealre” van szükség, ami harmonizálja az emberiség gazdasági igényeit és az ökoszisztémák érdekeit.

• Megtalálni az eszközöket arra, hogy a világ vezetői hosszú távú megfontolásokat helyezzenek előtérbe (például azt, hogy élhető természeti környezetet hagyjanak a következő generációkra), mert sajnos az üzleti szektor és a politika döntéshozói is jelenleg rövid távon gondolkodnak, negyedéves céges jelentésekben és négy éves választási ciklusokban.
• Holisztikus indikátorok bevezetése a GDP helyett. Egy erdőnél például ne csak a gazdasági haszna kerüljön számításba (a kivágott fa értéke, a fakitermelő cég forgalma), hanem számosítsuk az erdő időjárást szabályozó és esővizet termelő szerepét (ez főleg az Amazonas esőerdőre érvényes), s legyen beárazva az is, hogy mit ér  mint karbonmegkötő kapacitás. Hasonlóképp értékeljék fel, hogy mennyit ér egyes ökoszisztémák szerepe az emberi egészség, az élelmiszerellátás és a vízbiztonság terén.
• Támogatni kell a zöld innovációt és hogy a környezetbarát üzleti modellek beépüljenek az üzleti élet fősodrába, a cégek alaptevékenységének részét képezzék.

(WEF)