Kép: Pixabay

A hódok betelepülését a város lakói hitetlenkedve, de örömmel fogadták. A település belterülete azonban nem alkalmas arra, hogy hosszú távon biztosítottak legyenek létfeltételeik, ezért megfelelő megoldás lehetőségeit keresték meg a szakemberek. A tó, aminek partjára pihenni vágyók és helyi horgászok járnak le, a város belterületén van, minden oldalról házakkal körülvéve. A megrágott fákra először helyi lakosok figyeltek fel, utána a város alpolgármestere és környezeti referense foglalkozott az üggyel. Tájékoztatták a lakosságot a hódok jellemző életmódjáról, és értesítették a környezetvédelmi felügyelőséget az esetről. A fák megvédésével és az állatok távoltartásával kezelték a helyzetet, erre főleg ott volt szükség, ahol a hódcsalád a tóba folyó kis patak partján házak kertjében is rágcsált. A károsodott lakosok számára egy alkalommal gyümölcsfa csemetéket is adott a város - közölte a World Wildlife Found (WWF) magyarországi szervezete.

A Rüdiger-tavi hódcsalád befogásának ötlete azért merült fel, mert a szigeten, ahol most élnek, egyre kevesebb a táplálék, ami miatt előbb-utóbb tovább kell vándorolniuk. A tavat azonban csak egy kis vízfolyás köti össze a Komárom környéki vízhálózattal és a Dunával, száraz időszak esetén pedig ebben a kis patakban nagyon kevés a víz. Fennáll a veszélye, hogy a szárazföldön esetlenül mozgó állatok nem tudnák elhagyni mostani lakhelyüket, amikor elfogy számukra a megfelelő mennyiségű táplálék a szigeten.

„A befogásra alkalmas csapdák a Bajorországban használt csapdák alapján készültek. Március első hetében helyeztük ki őket a szigetre, azokra a csapásokra, melyeket a hódok rendszeresen használnak” - mondta Czabán Dávid, aki korábban a WWF hódmonitorozási programjában vett aktívan részt vett, és a házilag készült, de profi megjelenésű csapdák építője.

„A hódok befogása a legritkábban javasolható megoldás, ha az emberek és hódok között bármilyen konfliktus merül fel, vagy fennáll a veszélye, hogy a hódok jelenléte problémát okozhat” – mondta Gruber Tamás a WWF Magyarország vizesélőhely-védelmi programvezetője. „A hódok távoltartása, és a vízparti sávon a számukra megfelelő táplálékmennyiség biztosítása sokkal jobb megelőző intézkedés. Ha a vízfolyások mentén 15-20 méteres sávban a hódok szabadon mozoghatnak és gyűjthetnek táplálékot, akkor kicsi a valószínűsége, hogy konfliktusba kerüljenek az emberrel” – tette hozzá. „A komáromi azért egyedi eset, mert a belterületen a hódcsalád hosszú távon csak kis valószínűséggel maradhatna meg, és biztonságos továbbvándorlásuk feltételei nem biztosítottak.”

A hódcsalád az éjszakai kamerák felvételei tanúsága szerint három vagy négy tagból áll. Eddig a család egy kifejlett, felnőtt tagját sikerült sértetlenül becsapdázni. A család valamennyi tagjának befogása után a Duna melletti Táti-szigeteken fogják elengedni őket, ahonnan a remények szerint nem fognak ismét valamelyik település belterületére vándorolni.