A piacot nem elvetni kéne, hanem egy kicsit visszavenni belőle – mondta Tóth Gergely a KÖVET Egyesület főtitkára előadásában. Ugyanakkor, hogy tegyünk valamit a fenntarthatóságért, ahhoz általában az észre próbálunk hatni, de tapasztalatai szerint jobban működik, ha a szívre hatunk.
Az egyetlen legitim misszió a közgazdaságtanban a szegénység eltüntetése. Ha nem találjuk meg ennek a módját, akkor ennek a gazdasági világnak vége lesz, amitől az egész világnak vége lesz. A multik számára is ez az egyetlen lehetőség, hogy ezeknek az embereknek adjanak valamit. Ezzel megtagadtuk a fizetőképes kereslet alaptételét. Ez furán hangzik, de ha csak rájuk koncentrálunk, be kell látni, hogy „vége a sztorinak”. Másodsorban nagyon fontos, hogy visszaszerezzük a hitet az emberekben és ismét a bizalomra építsük a gazdasági rendszert. Az emberi jogok fejlődése sok száz éves történet, ma már alapvetés. De hol kezdtünk el nem hinni az emberben? Mióta látjuk költséghelyként és nem jövendő tőkeként a gyermeket? A bizalmatlanság tranzakciós költségei hatalmasak, a kapitalizmus alapvetően bizalomra épül – ld. hitelpiac – ezért elengedhetetlen lenne, hogy visszatérjünk ehhez az alaphoz – mondta Tóth.
A Fenntarthatósági Csúcson elhangzott többi előadást itt olvashatja!
Ugyanakkor, tette hozzá, nem szabad elfelejtkezni a versenyről. Ennek azonban van egészséges és káros szintje. Ma gyakorlatilag nincsenek nyertesek, mindenki boldogtalan. Pedig sok tapasztalat bizonyítja, hogy nem érdemes túlnyerni magunkat és lenyomni a vesztest, mert hosszú távon mind rosszul járunk. Ezt a háborúkban valamennyire megtanultuk, de a piacon egyelőre nem. Mindenki első akar lenni a piacon és nem zavarja, hány másikon gázol át. Ennek meg kéne változnia. Tudjuk a korlátainkat – a pénz egy darabig boldogít Magyarországon 65.000 ft/fő nettó jövedelemig egy kutatás szerint. E fölött csökkenti a boldogságot. Olyan rendet kéne építeni, ami az ingyenességre, a testvériségre és a nagylelkűségre épít. Fontos lenne a személyességen alapuló reciprocitás – egészen más lenne így a világ – tette hozzá Tóth Gergely.
Átmenetben vagyunk
Valóban nem az ész, hanem a szív oldaláról lehet elköteleződni ez iránt a téma iránt – csatlakozott a felvezető előadás gondolatához a következő dialógusban Demcsák Mária, a Piac&Profit alapító főszerkesztője. – László Ervin volt rám nagy hatással, akkor szembesültem vele, hogy máshogy is lehet gondolkodni. Úgy éreztem, hogy nekem szól a gondolat, hogy korábban is ezt éreztem, amit kimondott: hogy felelősnek kell lenni magadért, a cselekedeteidért, a környezetedért.
Mára szerencsére a kompetitivitás helyett a kooperativitás lett a divatosabb szó, ebben hiszek én is – kapcsolódott be Baritz Laura nővér a beszélgetésbe. Ahogy abban is hiszek, az előttem szólókhoz hasonlóan, hogy az ember alapvetően jó. Az látom, hogy összeérnek és sűrűsödnek a dolgok amelyek az emberiséget előre viszik. A reciprocitás, ingyenesség, emberségesség fogalmai talán gyakrabban elhangzanak – fogalmazott optimista szemlélettel a nővér. Azonban azért,hogy ezek tényleg összeérjenek, még sok tennivaló van hátra, nem dőlhetünk hátra – tette hozzá Berendi Carmel Budapest Klub képviseletében. Ráadásul nehéz látni, hogy merre vezet az út – Rúzsa Ágota, a SOL intézet igazgatója szerint. Egyszerűbb volt régen a világ, jobban lehetett tudni, hogy az embernek mi a dolga. Ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni, sokszor szükség van az intuícióra ebben a nehezen átlátható, bonyolult világban. Tóth Gergely szerint mielőtt Caesar átlépte a Rubicon folyót, sokáig gondolkodott. Miután viszont megtette, nem habozott. A folyamatos növekedésnek vége – ez volt a Rubicon most. Ha ezt elfogadnánk, akkor új, határozott léptekkel mehetnénk előre. A mostani állapot olyan mint a murci – már nem finom tiszta szőlőlé, de nem is a bor. A kettő között vagyunk. Ahhoz, hogy megérjen, egyezségre kell jutnunk, hogy hogy is legyen ezután. Ezért fontos az új értékrend, paradigma, elmélet közös megalkotása.
Együtt, de külön
Brezovits László, a Környezettudományi Intézet Alapítvány igazgatója szerint a környezet és az ember nem elválasztható, nem két külön dolog, hanem egy rendszer. A környezetvédelem mesterséges kifogás, hiszen saját magunktól akarjuk védeni. Ha eleve a rendszerbe illeszkedve élnénk, nem kellene senkitől semmit védeni – mondta. Ugyanakkor optimistának nevezte magát, mivel úgy gondolja, nem vagyunk zsákutcában. Az emberiség fejlődése a szellemi fejlődés irányába mutat, ami pedig lehet korlátlan. Napi egy marék rizsen is végtelen szellemi magasságokba lehet emelkedni. Itt van a jövő, hogy az anyagi, mennyiségi növekedésről át kell térni a szellemi fejlődésre – ezt a bioszféra is bírná. Némiképp másképp látja ezt Baritz Laura nővér, aki szerint az ember szerves, de különálló része a természetnek. Része, de ugyanakkor kiemelkedik és felelős a természetért – a katolikus teológia szerint: műveld és őrizd, szolgált úgy, ahogy Isten az embereket szolgálja. A szubszidiaritás elve is hasonló, ami megenged hierarchiát, de csak olyat, amely az alatta lévőket szolgálja. Így van a természet és az ember szerepe is. Aquinói Szent Tamásnál megjelenik a természetes erkölcs fogalma – amit sokan meghaladottnak gondolnak, de lám, most Brezovits Lászlónál is megjelenik. A keresztény értékek is visszajönnek, dialógus kérdése, hogy egyesítsük ezeket – tette hozzá Baritz Laura nővér. Mindennek alapján örömmel láthatjuk, hogy régebben nagyon különböző, akár ellentétben lévő területek is most bizonyos pontokon kezdnek összeérni, találkozni ezeken a fontos pontokon – hangsúlyozta Rúzsa Ágota.
Brezovits László akkor működik a társadalom, ha az alapvető törvények egyeznek. Ha nem nyomjuk el, a természeti törvények mindenkibe bele vannak írva és szabályozzák a működést. Növeli a harmóniát, amit teszek? Szolgálja-e a többieket is? – ezt kéne mindenkinek minden cselekedetére végiggondolni. Szerencsére azért van haladás, mondta Berendi Carmel. Ezt az is mutatja, hogy a Budapest Klub 1996-ban kiadott Manifesztója, amelynek alapja a sokszínűség elismerése és a felelősség felvállalása volt, mára szerencsére elavulttá vált, mára mindenki számára alapvető. A következő, 2013-as nyilatkozat már a rendeltetésünk felismerésére koncentrál.
A változás általánossá tételében alapvető üzleti szektor szerepvállalása – hangsúlyozta Demcsák Mária. Nagyon sok múlik azon, hogy a társadalmi hasznosság eleme be van-e építve a működésükbe. Egyenlően fontosnak kell lennie, hogy körülöttünk lévők jólléte iránt is felelősek legyünk. Mára egyre több cég már tudja, hogy nem az a fő dolga, hogy minél több pénzt termeljen, érzi felelősségét a világban. Amikor tárgyalunk, akkor is már azt nézzük, hogy mit tudunk segíteni egymásnak. Ez a gondolkodásmód szerencsére egyre szélesebb körben terjed el, egyre többen válnak tudatosan felelőssé.
