Két éve Kanada északi-sarkvidéki körzeteibe utazva a kutatók levegőmintákat gyűjtöttek. Ezek elemzésekor azt találták, hogy az év bizonyos időszakaiban – amikor fagypont fölötti a hőmérséklet – jelentősen megnő a légkör ammóniaszintje. Kezdetben arra gyanakodtak, hogy ez a tengerből ered, de vizsgálatokkal kiderítették, hogy nem erről van szó. Kézenfekvő okozóként a madarakra, a hatalmas számú vándormadárra gondoltak – írták a Nature Communications tudományos folyóiratban bemutatott tanulmányukban. (Tehát a klímaváltozás szempontjából is szomorú hír, hogy egyre csökken a madarak száma.)
Számításokat végezve adataikat számítógépes modellekbe táplálták, amelyek az Északi-sarkvidék környezetét szimulálták a több ezer tonna ammónia-kibocsátással, illetve anélkül. Felfigyeltek arra, hogy amikor a baktériumok lebontják a guanót, ammónia szabadul fel, ami magyarázatot ad a légköri méréseikben megfigyelt ammóniaszint-emelkedésre. Arra is felfigyeltek, hogy amikor az ammónia az óceán vízpermetéből származó kénsavval és vízmolekulákkal keveredik, a légkörbe felszálló részecskék hozzájárulnak a felhők kialakulásához. Ezek az alacsonyan fekvő felhők visszaverik a nap hőjét a világűrbe, ezért a térség levegője hűvösebb lesz.
A szakemberek nem érvelnek azzal, hogy még több vándormadarat kellene csalogatni a térségbe, lelassítandó az Északi-sarkvidék jegének olvadását. Úgy vélik, tanulmányuk rávilágított arra, hogy milyen összetett a globális ökoszisztéma, és milyen sok tényező járul hozzá állapotához – olvasható a Phys.org tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.
