A 3D-nyomtató rétegről rétegre rakja össze, fekteti le a szoftver által megtervezett tárgyat. Kezdetleges hasonlattal élve: valahogy úgy, mint amikor habot nyomunk a torta tetejére. A 3D-technológia érvényesülése a személyre szabás forradalma is: az építési kellékek nagy része előre gyártott darab, a 3D-printelés viszont lehetővé teszi, hogy egyéni igények szerint alakítsanak ki minden elemet. Valójában nem is annyira újdonság. A technológia már az 1980-as évek óta használatban van, akkor tartott Chuck Hall amerikai mérnök prezentációt a metódusról 3D Systems nevű cégén keresztül. Ezeknek az eszközöknek a segítségével ugyanis már otthon is könnyen készíthetünk egyedi, személyre szabott tárgyakat. (Az ENSZ előrejelzése szerint hamarosan már a nyomtatott kaján gondolkodhatunk, ami az éhezés elleni küzdelemben lenne áttörés.)
Sokan úgy vélik, az épületek 3D-printeléssel történő előállítása azt az ígéretet hivatott megvalósítani, hogy nagy munkaerőigény, építőmunkás-brigádok felvonultatása nélkül lehet összeállítani házakat. De a darabok összeszerelése is szakembereket igényel – még ha létszámban kevesebbet is. Egyes építészek persze azt tervezik, hogy az összeállítást is robotkarok végzik majd el.
A 3D-printelést eddig javarészt kis méretű tárgyak létrehozására használták. Cipőket, játékokat, hallókészüléket meg miegymást alkottak a nyomtatógéppel.
A hírek szerint 2014-ben Kínában történt az áttörés a nagyobb méretek irányába: egy sanghaji cég, a WinSun Decoration Design Engineering egy nap leforgása alatt 10 darab házat nyomtatott 3D-printeléssel. Az építők – nyomtatók? – szerint e házak mindegyike körülbelül 4300 dollárba került, ami 1,2 millió forint. (Más források viszont csupán 500 dollárt emlegettek.) Az épületek 7 méter magasra, 32 méter hosszúra és 10 méter szélesre sikerültek. Belső terük 200 négyzetméter. A város Qingpu kerületében állították fel őket. Az alapanyag titkos, állítólag valamilyen speciális összetételt használtak: az ércbányászat egyik melléktermékét is bevonták a matériába.
A bejelentésben nem igazán a méret volt a kunszt, hanem hogy ilyen rövid idő alatt készítették el az épületeket. Amelyek egyébként egyelőre prózai konstrukciók, elég unalmasnak és hangulattalannak tűnnek.
Hajrá, Európa!
A Hedwig Heinsman és Hans Vermeulen által alapított Dus Architects Amszterdamban bioplasztikból készül többemeletes házat építeni a lagúnás város egyik csatornája mellé. A helyszínen egyelőre három évig kiállítóterem áll, mely a 3D-printelést népszerűsíti. Arról nem szól a fáma, hogy a projekt statikailag bioműanyagból kivitelezhető-e teljes mértékben. Heinsman "habszerű biobetont" emleget, de nem tudni pontosan, mit ért ezalatt, netán saját találmánya-e.
Fotók: Dus Architects
2014-ben a Dus Architects kezdésként elkészíttetett egy 3 méteres, 180 kilogrammos darabot, mely a ház egyik építőköve lenne. Akkor a Room Builder nevű holland cég printerét használták, mely a házi, asztali printereknél tízszer nagyobb tárgyakat dob ki magából (3,5 magas, 2x2 méteres építőelemeket).
Az építészek úgy látják, új printert kell építeniük, mert a létező típusok nem képesek kellőképp nagy méretű építőelemeket produkálni a 13 szobás ház kivitelezésére. Mivel a kínai házakat létrehozó nyomtató is nagyméretű volt, a The Guardian azonnal megjegyezte: nem elképzelhetetlen, hogy a nyomtató alkatrészeit vagy összeállított elemei jó részét Európából hozatta Sanghajba a WinSun.
Az amszterdami ingatlan helyét már kiválasztották (Asterweg 49.), külsejét tekintve tipikus csatorna menti ház lenne holland stílusban. A tervezők és csapatuk most azt tanulmányozzák, hogyan lehetne újrahasznosított műanyagot is alkalmazni az építés során. A projektről szóló kiállítótermet több ezren látogatták már meg, köztük Barack Obama amerikai elnök is.
A határ a csillagos ég
Fotó : Dus Architects
De a fejlődés itt még nem ér véget! 2013-ban a Lord Norman Foster sztárépítész által alapított Foster & Partners bejelentette, hogy dóm alakú, 3D-printelt bázist építenének az Európai Űrügynökségnek a Holdon. Fosterék a nyomtatókat elszállíttatnák a Holdra, és az ottani talajt használnák fel az építkezésre.
A Foster & Partners egyébként a második legnagyobb 3D-printelő cég a Nike után. Első 3D-nyomtatójukat 2004-ben vették, amikor a nagyközönség még nem is hallott e technológiáról. (Akkor még azért kellett nekik, hogy miniatűr modellt tudjanak építeni egy tervezett jachtról. Néhány hónapon belül azonban már az összes makettet ezzel kreálták meg.) Ma 8 nyomtatót üzemeltetnek.
Egyes tervezők azonban figyelmeztetnek rá: a teljes mértékben 3D-s építkezés talán nem feltétlenül lesz elérhető álom, bizonyos előre gyártott elemekre mindig szükség lesz. Meglátjuk.
