IMF: nem árt a gazdaságnak az emissziócsökkentés, sőt

Az olajlobbi és a pártjukon álló – szabadpiaci elvekre hivatkozó – politikusok mondókája éveken át az volt, hogy a kibocsátáscsökkentés, a megújuló energiákra való átállás és más klímavédelmi eszközök többletkiadást rónak a nemzetgazdaságokra, csökkentik azok versenyképességét.

Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász azonban meglepő megállapításokat olvasott nemrég a New Climate Economy Project nevű nemzetközi szervezet és a Nemzetközi Valutaalap két egymástól független tanulmányában. Ezek nem kevesebbet állítanak, minthogy a radikális, hathatós emissziómérséklés „szinte alig” járna negatív hatással a gazdasági növekedésre nézve, mi több, akár gyorsabb növekedést is eredményezhetne. „Ez talán túl jól hangzik ahhoz, hogy igaz legyen – jegyezte meg Krugman –, de ezek komoly, gondos elemzések.”

„Az már hosszú ideje világos, hogy egy jól átgondolt emissziókontroll, amely beárazza az üvegházgázokat a kibocsátási adó vagy az emissziókereskedelem formájában, sokkal kevesebbe kerülne, mint ahogy az ezt ellenzők gondolják” – írta a New York Times hasábjain. Sajnos, írásában nem közöl részleteket és számokat a két említett tanulmányból, hogy megfoghatóbbá, konkrétabbá tegye az érvelést...

Az üvegházgázok beárazása pozitív hatással volna a gazdaságra, részben azért, mert csökkenti az éghajlatváltozással járó kockázatokat, amennyiben rögtön visszafogja a gazdasági szereplők hajlandóságát a mértéktelen légszennyezésre, véli a közgazdász.

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) szerint a legközvetlenebb, azonnali pozitív mellékhatás az egészségügy terén mutatkozhat meg. A fosszilis energiahordozók – főleg a szén – égetéséből eredő füst emberek millióinak okoz légúti megbetegedéseket. Ezek megelőzése, visszaszorítása óriási méretű költségmegtakarítással járhat – arról nem is beszélve, hogy a betegeskedéssel a cégek termelékenysége is visszaesik. A táppénzre kiírt munkavállaló nem hajt semmilyen anyagi hasznot. (Az egészséges munkaerő nem csak jobban termel, de kevesebbe is kerül a cégének.)

A klímapolitikai eszközök bevetésének ellenzői mindig azzal érveltek, hogy hacsak nincs globális, törvényileg kötelező érvényű klímaegyezmény. nincs értelme egy-egy országnak egymagában visszafognia a légszennyezését, mert az hatástalan. Az IMF jelentése szerint viszont pont ezt a dogmát kezdi ki: az egészségügyi költségek csökkentése miatt a helyi hatókörű klímavédelem is azonnali pozitív hatással lehet.

Növekedni vagy csökkenni?

Krugman megemlíti az európai „nem növekedés” (degrowth) mozgalmat (melynek alapelve, hogy a növekedés nem egyeztethető össze a fenntarthatósággal, ezért véget kell vetni a gazdasági növekedés hajszolásának), és hozzáteszi, hogy ez az ideológia csak marginális helyet foglal el a baloldali politikában.

Krugman azon az állásponton van, hogy a gazdasági növekedés és a klímavédelem összeegyeztethető. Hozzátehetjük, „csak” arról felejtkezik meg, hogy a növekedés nemcsak a légkörre jelent tehertételt, hanem az összes nem megújuló természeti kincsre – föld, víz, a növény és állatvilág diverzitása stb. –, és ebből a szempontból talán igenis van helyük, érvényességük a gazdasági növekedés ideáját támadó hangoknak.